Búcsú nélkül mentél el
A viharok vad szeszélye,
Földi ruhád nem kímélte.
Zabolátlan éles karma,
Ronggyá tépte, szétszaggatta.
Az ifjú hév, mely úgy hajtott,
Megfáradva alábbhagyott.
A tűz, mi szívedben izzott,
Már csak álmosan parázslott.
A kór éhesen beléd mart,
Délceg erőd hamu maradt.
Megküzdtél és reménykedtél,
De harcot már nem nyerhettél.
Érezted, hogy indulnod kell,
Órád eljött a hűs széllel.
Kezed fáradtan elernyedt,
Vártak rád, így menned kellett.
Nem búcsúztál csak elmentél,
A fény felé útra leltél.
Földi valód szívünkben él,
A sok emlék rólad mesél.
S mi itt maradt; egy sírhalom,
Csillag vagy már az égbolton.
A lelked szép otthonra lelt,
Átölel a hű szeretet.
Az ég felé nyújtjuk kezünk,
Könnytől csillog mindkét szemünk.
Szívünk küldi köszönetünk,
Hogy emberként ismerhettünk.
A múlt könyvét lapozgatjuk,
Szelíd mosolyod kutatjuk.
Érezzük, hogy itt vagy velünk,
Oltalmazod az életünk.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
2 Responses
„Földi valód szívünkben él,
A sok emlék rólad mesél.”
Kedves Gyöngyi!
Úgy tartják, hogy addig él valaki, amíg emlékezünk rá. Mást már nem is tudunk tenni.
Szeretettel olvastam szép verssoraid.
Rita
Kedves Rita. Egyetértek veled. 🩷