Szárnyaink

Drága Kislányom!

Mosolyogva írom a megszólítást, hisz már elmúltál harminckét éves. Talán azt kérdezed magadban, miért pont most vetem papírra a gondolataimat. Hiszem, a levelem végére tudni fogod a választ.
Tizennyolc éves koromban új élet fogant meg bennem. Nem titok, még nem terveztünk téged. Ám apáddal annyira szerettük egymást, hogy szerelmünk a kelleténél hamarabb gyümölcsözött. Na, éppenséggel ez így túl mesés. Valójában bohémok, és meglehet, kissé felelőtlenek voltunk.
Amikor tudomásomra jutott a várandóságom, három érzés kerített hatalmába:
Féltem. Egészséges leszel? Ki tudlak hordani? Felnőttem az anyaszerepre ilyen fiatalon?
Kétségbe estem. Mi lesz az életemmel, a terveimmel? Az érettségi után, a munka mellett felkészítő órákra jártam biológiából és kémiából, mivel be kívántam kerülni az orvosi egyetemre.
Ugyanakkor a legigazibb öröm költözött a szívembe. Szerelembabaként gondoltam rád, és minden aggály ellenére akartalak, akartunk téged.
Megkíméltél, rosszullétektől mentes terhességet éltem meg veled. Találgattuk a nemedet: apád látott téged lelki szemei előtt a focicsapatban, ám a szívem megsúgta, lány rugdalózik a hasamban. Aztán beköszöntött az a bizonyos csípős, hószállingózós novemberi nap. Reggel már sejtettem, elérkezett a mi időnk. Miközben a hópelyhek egyre sűrűbbé váltak, úgy az én fájásaim is. Azóta is vallom, nem véletlen a mai napig múlhatatlan hórajongásod.
Miután apád bevitt a kórházba, egyedül vajúdtam a rideg, hűvös szobában az ütött-kopott bútorok társaságában. Akkoriban még nem volt divat az apás szülés. Néha egy-egy ápolónő rám nézett. Baljós érzés mart belém, melyet nem a fájdalmak okoztak. Itt belül, a zsigereimben éreztem. Amikor már a tizenkettedik órája szenvedtem, és a vérnyomásom lezuhant, a pulzusom pedig felszökkent, a kórteremben nyüzsgés támadt. Nyugtalanságtól rezgett a levegő, jobbról-balról orvosok, szülésznők álltak az ágyam mellett. Testet öltött a kimerültség, amely iszonyatos súllyal nehezedett rám. Kiabálásom alábbhagyott, alig bírtam a jelenben maradni. Egy parancsoló hang rántott vissza.
– Zita, szedje össze magát, kérem! A baba szívhangját alig halljuk.
Megszorítottam a mellettem álló nővérke kezét, összeszedtem az elveszettnek hitt erőtartalékaimat, és végre megszülettél. Azonban világra jöttödet nem kísérte sírás. Egy pillanatra láttalak csupán, nem tettek a karomba.
– Mi történt a kisbabámmal? – ez az utolsó emlékem, aztán ájulásba zuhantam. A történetünk folytatását az orvosoktól tudtam meg később. Meg kellett tisztítani a légútjaidat, ezután szabadjára engedted hangodat. Sírásodat sajnos én már nem hallottam. Komplikáció lépett fel nálam, így azonnal a műtőbe toltak. A mai napig elszomorít, hogy az első perceink, óráink külön teltek. Mit érezhetett kicsi szíved anyukád hiányában?
Másnap reggel, amikor magamhoz tértem az altatás hatása alól, téged kerestelek. Szétfeszült az egész belsőm. A létezés maga is fájt. Egészen addig a pillanatig, amíg be nem hoztak hozzám. Sűrű hajad égnek állt, pirospozsgás orcáddal elkápráztattál. Hatalmas szeretethullám söpört végig rajtam, legszívesebben az egész világot átöleltem volna. A következő napokban együtt erősödtünk a kórházban.
Két hét múlva tértünk haza. Annyira vágytam már az otthon illatára! Sokat aludtál, sírtál, és bőségesen ettél. Sajnos az étkezésed kimerült a tápszerben. Haragudtam magamra, amiért nem tudom biztosítani számodra a tápláló anyatejet. Minden egyes alkalommal, amikor a tápszert melegítettem, könnyekben törtem ki. A környezetünk egy-két „jóindulatú” megjegyzése csak tovább mélyítette lelkiismeret-furdalásomat:
„Mindent megpróbáltál?”
„Szegény kislány! Talán nem betegeskedik majd sokat emiatt.”
Bizony sok tápszert készítettem el, amíg végre elfogytak a könnyeim.
Alig éltél pár hete, de én többszörösen bukott anyaként tekintettem magamra. Nem zártalak karjaimba életed első óráiban, megfosztottalak az anyatej immunerősítő szerepétől. A lelki vívódásaim ellenére igyekeztem nem összeomlani. A nappalok nagy része a benned való gyönyörködésben telt, miközben édesdeden aludtál. Éjszakánként pedig veled virrasztottam. Igen Annám, már ekkor felcserélted a napszakokat.
Temérdek emlék cikázik a fejemben, melyekből akár regény is születhetne. Amit kiemelnék, az az első anyák napja, immáron anyaként. Te csupán fél évvel azelőtt „pottyantál” a földre. Hiába élt rajtam kívül sok ezer édesanya, azon az első májusi vasárnapon kivételesnek éreztem magamat. Különlegesebbnek, mint valaha. Egy kincs anyukája voltam, melyhez semmilyen más dicsőség nem érhetett fel. Első ajándékként jegyzetekkel teli fotóalbummal leptél meg – természetesen apukád aktív közreműködésével és rettentő ronda kézírásával –, mely közös életünk első hat hónapjáról szólt. ¬
Olyan sebesen teltek a hónapok, az évek! Születésed után életünk filmkockái, mintha gyorsított felvételben pörögtek volna. Napról napra kirajzolódtak a tulajdonságaid, kialakult az egyedi személyiséged. Egy-egy megnyilvánulásodban hol magamat, hol apádat fedeztem fel.
Próbáltalak formálni, kezdetben talán túlságosan is a saját képemre. Meglehet – ha nem is tudatosan –, rajtad keresztül kívántam megvalósítani a kamaszkori vágyaimat. Emlékszel, amikor győzködtelek, hogy biológia és kémia szakirányt válassz? Ügyesen teljesítettél ezekből a tantárgyakból, kedvelted is őket. Ám ennél is jobban rajongtál az idegen nyelvekért. Határozott, tudatos jellemed ekkor is megmutatkozott. Közölted, márpedig fordító és tolmács leszel, szóval fejezzem be a rábeszélést, hisz úgysem az lesz, amit én akarok. A mai napig nyitott kérdésként lebeg előttem: Vajon dacból, avagy őszinte érdeklődésből vágtál bele ezek után a harmadik nyelv, az olasz tanulásába?
Ismerem az észjárásodat. Mielőtt azt gondolnád, megbántam, hogy végül egyikünk sem vált orvossá, tévedsz. Örömödet leled a választott munkádban, mindemellett sikeres is vagy benne. Nos, jómagam védőnőként megtaláltam a helyemet a szakmai életben. Két dolgot soha nem cserélnék másra: az anyai, valamint a szakmai hivatásomat.
Kislányom! Tudom, számos hibát vétettem nevelésed során. Bocsáss meg, ha olykor rossz anyaként viselkedtem. Botladozó lépteimet azonban mindig a szeretet vezérelte. Bizonyos idő elteltével jöttem rá, nem zárhatlak a saját álmaim kalitkájába. Repülnöd kell a saját vágyaid után. Elhatároztam, engedlek szállni, de ott leszek, ha zuhannál, vagy ha a szárnyaid megsérülnének. Büszke vagyok rád mindenért, amit eddig elértél az életben, sőt a hibáidért is, melyekből minden alkalommal tanultál. A legbüszkébb arra vagyok, hogy két nappal ezelőtt életet adtál gyönyörű unokámnak. Pár nap múlva teljesen új fejezet veszi kezdetét életed könyvében: az otthon fészekmelegében nevelitek majd kislányotokat. Nagyszerű édesanya leszel. Amennyiben elbizonytalanodnál, vagy túlságosan elfáradnál, ne feledd: a gyermeked nagyanyja még mindig kiválóan gyógyít szárnyakat.
Hatalmas öleléssel,
Anya

Anna homályos tekintettel hajtotta össze a levelet. Elérkezett a következő szoptatás ideje. Meghatódottan nézett gyermekére.
– Édes kislányom! Azt még nem meséltem el neked, hogy a vicces, sármos apukádon kívül van egy remek, önzetlen, továbbá igazi konyhatündér nagymamád is. Májusban szedünk neki orgonát, mert az a kedvenc virága. Megsúgom neki azt is, hogy „Amo la lingua italiana.”(„Szeretem az olasz nyelvet.”)

Author: Varga Adrienn

Adri vagyok, az Irodalmi Rádió blogszerzője. Főként novellákat, valamint „könyves-élményes” beszámolókat írok. Az olvasás az a teremtett világom, amelyben megpihenhetek, feltöltődhetek, átérezhetek, tanulhatok… Az írás pedig az eszközöm, hogy kifejezzek. Az irodalom világán túl rajongok a kutyákért (van egy Szedrem- yorki és egy Edim - pointer), a természetért, az Őrségért, az őszért, a télért, valamint a tökös-mákos rétesért 🙂 Hatalmas kedvencem a művészvilágból Audrey Hepburn :” A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.” Eddigi megjelenéseim: Téli örömök könyve: Családi tél (akkor és most) – Irodalmi Rádió – Dolgaink című novelláskötet : A töltött paprika c. novella (3. helyezés) – Irodalmi Rádió – Lakótelepi Hófehér című novelláskötet: Ünnepelek c. novella (2. helyezés) – Irodalmi Rádió – Kiskegyed online felület: Szerda este; Bütyök című novellák AHetedik című online folyóirat: Meg(nem)érkezés című novella A tavaszi szél titkai című antológia: Nyílni kész – Irodalmi Rádió – Cirkusz a moziban című antológia: Várnak haza - Irodalmi Rádió - A hegyen nem történik semmi című antológia: Elszáradt muskátli - Irodalmi Rádió - Csipkés szelek fújnak című téli antológia: Régmúlt idők téli szerelme - Irodalmi Rádió - (2. helyezés) Akácízű hajnal című antológia: A fonott kalács - Irodalmi...