Soha többé
Azt hittem én, csak te mentél el,
a világ itt marad velem,
s mint kerítésbe kapaszkodva
a jégen, megtarthatom az életem.
A mosoly megvéd és átmelegíti
dermedt, alig verő szívem,
belekarolva nem kell félnem,
hogy homályba érve elesem.
A szó meggyógyít, lüktető sebemre
balzsamként borul, úgy ölel,
s érti, mit nem mondtam még,
de lelkéből lelkemnek felel.
A virág, ha nyílik, én nem látom,
a rét számomra messze van.
Keresztet nem ölel, csak egyet.
Az enyém bús, virágtalan.
A dal is elhalt mindörökre.
Emléke már csak bennem él
mennek az utcán, továbblépnek,
s tőlük már soha nem remél.
árva-magam, árnyékba bújva
sirat a csendben múlt időt.
Soha többé. De szívdobbanásom
még őrzi, őrzi az eltűnőt…
Author: Törteli Tücsök
Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...