anyák pipája

Ne hagyd, hogy megtévesszenek! Nem igaz, hogy anya csak egy van. Én legalább huszonhármat ismerek. Minden embernek van vagy volt anyja és még ott vannak az állatok is. Azok közül is soknak. Ezt jegyezd meg! Kipipálva! Pipa! Persze, én is tudom, hogy ma már lehetséges a lombikbébi és gondolom, van is aki, időt, pénzt nem sajnál rá és csináltat néhány gyereket. Lombikban, pipettával, hogy majd öregkorában ne maradjon egyedül. Infrafénnyel dédelgeti, szeretgeti, majd a kisjövevény egy ötliteres uborkásüvegből előbukkanva látja meg a napvilágot. Nyilván az sem igazi napvilág, hanem inkább a labor ledvilágítása, de azt még az a kis szerencsétlen úgysem tudja, mindegy is neki. A lényeg az ő szempontjából, hogy folyamatosan kapjon táplálékot – azon az infúziós csövön keresztül, vagy, ha humánus az a labor, akkor tudományosan összeállított tápoldatot, szájon át. Szerintem vannak már közöttünk ilyenek és olyanok is, akiket egyszerűen kinyomtattak háromdés nyomtatóval. Ugye, az apuka gémer, az anyuka influenszer… egyszerűen nincs idejük egymásra és külön szobában is élik az életüket, hogy ne zavarják egymást. Így anyuka megtervezi, apuka meg kinyomtatja a kölyköt, a méregdrága, háromdés nyomtatóján és kész! Családalapítás – pipa!
Tegnap voltam a Praktikerben… hát, ott sem csak egy anyát láttam. Csak, hogy tudd! Hatos anyát akartam venni. Gondoltam, hogy anyáknapja… hátha van valami akció…hogy egyet fizet, kettőt kap – vagy ilyesmi. De nem volt semmi. Talán még drágább is lett, mint tavaly volt. De! Csak hatos anyából volt vagy tízféle! A teljesség igénye nélkül. Volt ott: hatlapú alacsony anya, hatlapú magas anya, koronás anya, peremes anya, zárt anya, műszer anya, szárnyas anya – hadd ne folytassam! Mert ezek még csak a hatlapos anyák voltak, lenne még itt négylapos is és a hatoson kívül még az Isten tudja, hogy hány méretben léteznek anyák. Nyolcas, tízes meg tizenhármas egész biztosan van. Ezt tudom. Úgy el is képzeltem magamban az anyákat. Ha lenne gyerekem és éppen óvodás korú lenne és valamiért én mennék a szülői értekezletre, azt hiszem, hogy próbálnám kitalálni, melyik anyuka milyen anya. Talán első körben meg tudnám különböztetni a magas és az alacsony anyákat, ők az átlag magasságtól eltérőek azt’ kész. A zárt anyák valószínűleg nem vesznek részt a szülői értekezleten, mert afférjuk támadhatott az igazságszolgáltatással – esetleg akkor ott lehetnek, ha jó magaviseletükért virtuális kapcsolatot létesít számukra a fogva tartó intézet. De milyen lehet a szárnyas anyuka? Talán úgy bánik a gyerekeivel, mint egy angyal és talán még a gyerekek apukájával is? Á! Maradjunk a realitások talaján, szerintem itt csak a menstruációk alkalmával használt betétre utal a „szárnyas” jelző. Hogy olyankor szárnyas, az a bizonyos anyuka és itt akkor már értelmet nyer az is, hogy simán lehet egy alacsony vagy magas anya szárnyas is. Elgondolkodtam még az önzáró anyán is. Hát milyen anya az ilyen?! Lehetséges, hogy csak simán introvertált személyiség. Nem pletykálkodik a többiekkel, a többiek meg kiközösítik. Még azt is gondolhatják róla, hogy pökhendi, fennhordja az orrát, nem ereszkedik le a pórnép közé. Pedig csak egyszerűen hallgatag, félénk. Azt is el tudom képzelni, hogy egyes önzáró anyák mazochisták. Gondolom ezek jó módú, gazdag anyák – hát, kutya is a jó dógában vész meg! Nem igaz?! Ennyit a hatlapos anyákról. Pipa!
Hát lapos anyák! Hogy is feledkeztem meg róluk! Az igaz, hogy róluk csak a közbeszéd szól. A szakirodalomban nincs ilyenről szó. Lapos anya. Nagyon nem mindegy, hogy ez fizikai vagy szellemi képességre utal. Fizikailag lehet még akár pozitív vélemény, dicséret is. Hogy nem molett az illető anya. Persze gyakrabban használja a közférfi nyelv olyan anyákra, akiken szemmel láthatóan nincsen semmi látnivaló vagy fognivaló. Hát ilyenek a lapos anyák. A szellemileg lapos anyákat a közönséges közférfi nem ismeri fel és meg sem próbálja beazonosítani. A szellemileg lapos anya… nos, mondjuk ki kerekperec, unalmas. Az ilyen vagy meg sem próbál érdekes lenni vagy a szellemi képessége nem is teszi lehetővé magát a próbálkozást sem. Lehetne még elmélkedni az anyákról sokáig. Összefoglalva: egyszerűen nem igaz az állítás, hogy anya csak egy van. Még ha csak a saját anyámat nézem… neki is volt anyja! Az már rögtön kettő! És még ki se mentem a házunkból. Ez is pipa!
Beülök a kocsimba, mindenhol anyák. Láthatóak, rejtőzködők, mindenhol, mindenféle. Ha lenne itt egy kormány közeli anyám, ezt az irományt eladhatná az államnak jó sok pénzért… mint tanulmányt. Még írnék is hozzá pár oldalt. Á! Ahhoz egyenesen a kormányban kéne lennie annak az anyának! De a kormányba csak ritkán kerül anya. Ezt inkább hagyom is… pipa? Inkább zárójel bezárva.
Talán nem csak egy napnak kéne az anyákról szólni. Csak remélni tudom, hogy sokaknak nem csak ilyenkor jut eszébe az anya vagy olyankor, amikor nagyon kéne és akkor nagyon hiányzik egy anya. Olyankor legalább ráébred az ember, hogy az anyák pótolhatatlanok.

Author: Mandel Imre

Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica, papa). Fogalmam sem volt hogyan kell fogalmazni. Később belejöttem. Felelősséget nem szívesen vállalok az írásaimért. Nem én találtam ki, hogy közre adjam őket. Lelkemnek kedves menyecske terelt erre. Azt gondolom, hogy a humornak mindig, mindenhol helye van. Ez nem művészet, ez trauma fermentálva.