Néha azon gondolkozom
Hogy visszaforgatnám
Érted az időt
De valójában csak magamért tenném
Keresem a nyomaid
Kereslek bennük téged
De nem vagy ott
És mint a megszidott gyerek
Aki azt hiszi, többé már nem szereted
Fulladok a bizonytalanság hiányától
Hogy nem vagy itt
Hogy egyszer elmúlik az illatod
Hogy nem fogy a kávé
Hogy nincs morgolódás
Hogy nincs több ölelés
És majd mint légből kapott tornádó
Ahogyan mindent magával visz
Itt is csak az emlék marad.
Author: Lieszkovszky Veronika
2010 óta írok aktívan. Verseket, novellákat, szösszeneteket, mikor mi szeretne papíron megtestesülni. Bár a fiókjaimba még mindig fér, úgy gondolom, talán, ha napvilágot látnak, mások is megtalálják bennük azt, ami számukra fontos, szép, vagy éppen aktuális.
Egy válasz
„Néha azon gondolkozom
Hogy visszaforgatnám
Érted az időt
De valójában csak magamért tenném”
Hányan ismerjük ezt az érzést, amit bizony magunkért tennénk, mert nekünk volt jó, mi vágyunk rá.
Szeretettel és tetszéssel: Rita