Eljöttem onnan, ahol a szemem rányilt a világra
Ahol karjaiban ringatott anyám,
Ahol felnőtté értem, tanultam és éltem,
Ami még most is az igazi hazám.
Ejöttem onnan, ahol első sebeimet kaptam,
Ahol megtanultam sírni de nevetni is,
Ahol olyan nagyon szeretni akartam,
De a sors úgy hozta, hogy felejteni is.
Eljöttem onnan, ahol szavak nélkül is értek,
Mert ahhoz csak a szív kell, nem pedig a szó.
De tudom, hogy lélekben örökre visszatérek,
Akkor is ha a testnek máshol lenne jó.
Eljöttem onnan, ahol a legjobban szerettek,
De ez az erő kevés volt visszatartani,
Nem tudom, melyik lett volna könnyebb:
Megtenni ezt, vagy nemet mondani.
Eljöttem onnan, ahol még mindíg visszavárnak,
Ahol minden utcasarok még most is visszaköszön,
De a bennem örökre összekuszálódott vágyak,
A visszatéréstől már örökre elköszön.
Author: Berecz Devlin Éva
1960-ban születtem Egerben. Ott végeztem el tanulmányaimat is és 1983-ban az egri tanárképző főiskolán megszereztem a diplomám mint történelem szakos tanár és népművelő. Néhány év múlva a nyíregyházi főiskolán elvégeztem a könyvtár szakot is, majd könyvtárosként dolgoztam azon a főiskolán, ahol a tanári diplomát szereztem meg korábban. 1997-ben az USA-ba kerültem és óvodapedagógusként kezdtem el dolgozni és dolgozom mind a mai napig. Mindig érdekelt az irodalom, szerettem a verseket, Már fiatalon is megpróbálkoztam versírással, de önbizalomhiányból fakadóan ezeket nem osztottam meg senkivel és a szemétkosárban végezték. Az államokba kerülve 2001 után rendszeresen újságcikkeket írtam az amerikai Magyar Népszavába, magyarul. Ezek a kinti magyarok életéről szóltak, de a tragikus szeptember 11-i események után főképpen arról, hogyan éltük meg a történteket, mi amerikai magyarok. Néhány évvel ezelőtt kezdtem meseírással foglalkozni, hiszen kicsi gyermekek között élve és dolgozva, naponta rögtönöztem meséket. Nagyon sok olyan mesekönyv került a kezembe, amik- bár szépen voltak illusztrálva, de unalmasak, semmitmondóak voltak, sok esetben kifejezetten károsnak tartottam őket. Tagadhatatlan, hogy a mai gyermektársadalom már teljesen más, mint az én generációm. Nem az Anderseni meséken nőttek föl, és bár ezeket a klasszikus meséket is életben kell tartani, de ma már az igények teljesen mások. A legnagyobb hiba pedig az,...
3 Responses
Nagyon szép sorok. Benne van a vágy és a fájdalom is, hogy már nem lehetsz ott, ahol szerettek, értettek, de a vágy győzött és maradásra ösztönöz.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita
Ismét köszönöm a hozzászólast a vershez is és a meséhez is.
Éva
Kedves Éva!
Szép verset írt a honvágyról, hazáról.Semmi sallang, de az egyszerű szavakon keresztül annál erősebben süt ki a honvágy . a haza iránt érzett szeretet átütő ereje.
Üdvözlettel: Antal