Fehér orgona

Fehér orgona

 

A hófehér orgona dúsan csipkézet virágja,

Mint az igazgyöngyökkel díszített párta,

Mely a leányok selymes hajába tűzve,

Tiszta, hamvas lényük pompázatos éke.

 

Selymes szirmaikat a nap simogatja,

Arany fényű tánccal mosolyt csal az arcra.

Alázattal bókol az illatos buga,

A vándor előtt a fejét mélyre hajtva.

 

Aromáját a szellő messzire viszi,

Varázslata az ifjúságot idézi:

Az első szerelem zamattal telt ízét,

Az elbűvölt szív érzéki melegségét.

 

A tavasz kapuját átlépők örömét,

Az új remény fáklyaként lobogó fényét.

A tiszta szemek csodákra nyitott tükrét,

Mely számolgatja a gyapjas felhők léptét.

 

A hófehér orgona halk suttogása,

Mint a csendes éjben felsóhajtó hárfa.

A letűnt fiatalság mesés emléke,

Melynek időtlen a harmatos szépsége.

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mint utolsó fahasáb

Mint utolsó fahasáb a tűzhelyen, Úgy lángolt utoljára a nyár bennem. Október parazsát felszította a nap, És tüzet fújt rá a élénk déli áramlat.  

Teljes bejegyzés »

Nyári este

Forró nyári napon mikor az ember még saját bőrét is levenné én csak az estét vártam. Na nem azért mert az éjszakai élet vonzott vagy

Teljes bejegyzés »

Állomások,fránya vonatok

Állomások,fránya vonatok szerintem mindenki járt már úgy az előbbin, hogy az utóbbiról lemaradt. Most én is így jártam. Hiába minden igyekezet lótás futás, ment el

Teljes bejegyzés »

Hangzatos sorok

Életek és harcok, Villámok és fagyok, Csillámló csillagok, Szeretlek csillagom.   Világom bonyolult, Világunk, komor úr. Eltévelyedések, Elmék, repedések.   Vicces egy kacifánt, Tépek egy

Teljes bejegyzés »

A csend élete

A csend élete   Időtlenné válik a pillanat, mikor az éjben eltűnik minden földi zaj, és csak téged hallgatlak.   A csendben fénylik arcod, mint

Teljes bejegyzés »

Egyensúly

Egyensúly Fény nem ragyoghat, ha nincs mögötte árnyék, A nappal létéhez kell a sötét játék. A tengeren sem lenne dagály vagy apadna csendben, Mindennek helye

Teljes bejegyzés »