A legközelebb neked írandó üzenetem elé:
Írok neked Kedvesem,
Ha már hangod nem hallhatom,
Arcod nem láthatom.
Kezed alkotta, képernyőre került betűket
Szememmel simogatom,
Ha már gyönyörű tested kezemmel nem simogathatom.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
2 Responses
Nagyon szép vallomás.
Szeretettel olvastam: Rita
Kedves Rita!
Örülök, hogy tetszett, köszönöm kedves véleményét!
Üdvözlettel
Antal