Közeledik az idő. amikor felkaplak, elragadlak.
Messze viszlek innen, bezárva tartalak.
Elrejtelek, mások ne is lássanak,
mosolyod csak nekem tartogasd.
Szép szádat mohó szájam,
fogolyként őrzi majd.
Együtt repülünk majd lusta felhők hátán,
Nem törődünk mással csupán egymással!
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
2 Responses
„Együtt repülünk majd lusta felhők hátán,
Nem törődünk mással csupán egymással!”
Ilyen a szerelem, nincs szükség másra, mint a szerelmünk „tárgyára”, aki természetesen nem tárgy, hanem számunkra az egyetlen értékes személy.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy elolvasta ezt a versemet is.Köszönöm hozzászólalását!
Üdvözlettel
Antal