Fájnak a percek és minden pillanat,
melyben Téged láttalak.
Fájnak, mert úgy érzem csak Te vagy,
fájnak, mert tudom: másé vagy.
Fájnak, mert nem tudom, miért vagyok…
fájnak, mert úgy érzem meghalok.
Fájnak, mert nehéz az élet,
fájnak, mert nélküled élek.
Fájnak, mert messze vagy nagyon…
fájnak, mert nincs otthonom.
Fájnak a sebek, mik szívemben égnek,
fájnak a percek, mert mindig remélek.
Fájnak a napok és fájnak az évek…
fájnak, mert rohan az élet.
Fáj minden, ha szemedbe nézek…
fáj minden, mert megismertelek.
Author: Kedves Judit
„Minden a lélek sugárzásán múlik!” Számomra akkor érdekes egy mű - legyen az irodalmi, zenei, vagy képzőművészeti alkotás -, ha megérzem ezt a fajta sugárzást, vagy meghökkentő intellektuális élménnyel gazdagít. Igen, én magam is erre törekszem, amikor írok. Széles a paletta: Előszó, publikáció szakmai folyóiratban, újságcikkek helyi lapban. Mégis a versekben találok otthont. Rendszeresen járok a „Pincelíra” eseményre, Debrecenbe. Ott ismert és kevésbé ismert költők verseit hallgatjuk, olvassuk, a múlt századoktól egészen napjainkig. 15-20 éves koromban természetesen a szerelem és az élet nagy kérdései foglalkoztattak és jelentek meg verseimben. Majd több évtizedes csend után újra tollat ragadtam – akarom mondani: géphez ültem – és elküldtem az unokámnak írt rímhalmazt egy pályázatra. Meg is jelent a „Karácsonyi Kincsek” e-book kötetben, 2024-ben. Ezt követte 3 szerelmes vers a „Forró Vágyak” című, szintén e-bookban, ez év februárjában. Az Irodalmi Rádiónál „Az én nyaram” című antológiába került be a „Pipacsok” című versem. Talán a pipacsok is hirdetik, hogy „...a legigazibb érték maga az élet…se kezdete, se vége nincsen a létnek, …mert…az élet örök.”