Ha arra gondolok, nyugalom, vagy vágy ébred bennem,
S ez érzelem szellője fújdogál végig lelkemen.
Gondolatban átélem a meleg, édes érzetet,
Mit az ember e kedves cselekedettel szerezhet.
Nyugodt vizekre eveztethet könnyek tengerében,
Fényességet nyújthat lelki háborgás sötétjében,
Reménynek puha kezét nyújtja reménytelenségben,
S nem lesz többé helyed már fájdalmak szurkos termében.
Feltöltheti szíved patakját szeretet vizével,
S bearanyozhatja mezőit édes nektár kedvvel,
S érzed, mintha egy meleg takaróba burkolódznál,
S legbelül aranyhúros lant dalokat dúdolnál.
Óh, mily édes, mily lágy, mily selymes, mily szeretetteljes,
Bár lehet egy kis gesztus, mégis mily hatalmas kedves,
S ha talán mégis sokaknak oly könnyű és egyszerű,
Mégis az érzése oly varázslatosan gyönyörű.
Author: Kazup-Nagy Máté
Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!