Halászné Magyar Márta
A tegnapi napom
Kiszolgáltatottság fokozottan fájt,
magányban méginkább háborgott lelkem,
álmatlanul, még ébren éjféltájt,
sehogy sem sikerült békét lelnem.
Hiába fontam karjaim keresztbe,
testi és lelki fájdalom éktelen,
kérdéseit elmém nekem szegezte,
az alaptalan önvád volt végtelen.
Vártam, hogy a sok miért elnémul,
éjjel besötétednek az ablakok,
csillagok között mintegy diadémul
a Hold halványan, de mégis felragyog.
Éjfeketébe lassan siklott azúr,
pár óra nyugodt alvást adott az Úr.
2025.05.10.
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.
