Ott fenn az égen, a magasban
madarak szabadon szállnak, lebegnek a légben,
ha elfáradtak felhők hátán megpihennek,
majdt szellők szárnyán tovább repülnek.
Egyre magasabbra, egyre messzebbre,
kényükre-kedvükre.
Csupán a madarak, ők azok, kik tudják
milyen a boldogság, szabadság,
elégedettség érzése
s mi a béke.
Itt lenn a földön, sajnos be más az élet!
E dolgok nyomát kutatva-keresve
eredményt felmutatni nem vagy képes.
Ha a tekintet itt körbe jár, mit talál?
Írigységet, széthúzást, elégedetlenséget,
harcot, és viszályt.
S egyre újabb, és újabb
teljesítendő kívánságok sorát.
Magasba emelt, kitárt,
majd imára kulcsolt
kezek könyörögve,
segítséget kérnek, s
Remélnek.
Kérésekre nyílt szájak
siránkoznak.
Mohó, beszédes,
tágra nyílt szemekben
új vágyak tűzei gyúlnak.
Értük
egyre csak
sűrű, sós,
kövér könnycseppeket
hullajtanak.
Vajon van valaki,aki
ez elégedetlen hangokat hallja?
És van olyan, aki
rájuk figyel, s
kiáltásukat,
panaszukat
meghallgatja?
És olyan is akad, aki
nemcsak meghallgatja,
de mindezt orvosolni is tudja?
Ó, Uram,tudom egyedül te vagy erre képes,
hatalmas égi Fenség.
Mindenek Tremtője, minden titkok tudója,
minden bánat, fájdalom orvoslója.
Örök igazság osztója.
De, elnézést Uram, magam csupán gyarló vagyok, s ember
ezért, arra kérlek, kételyeim, szentségtörő szavaim
most ezúttal nekem még nézd el!
Ó, Uram-Istenem, e lehetetlen kérések teljesítésére
magad tényleg képesnek érzed?
Továbbá, ha megengeded,
én, mint csupán afféle földi halandó
most bátorkodom, és tudom, hogy profán,
amit mondani fogok,
de mégis határozott véleményem
kimondom, s veled megosztom:
Már megbocsáss Uram-Teremtőm,
de kezdetekben ott hibáztad el a dolgot,
hogy hálátlan és elégedetlen emberek helyett
csupán madarakat kellett volna teremtened!
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
3 Responses
„Csupán ők, a madarak, azok, kik tudják
milyen a boldogság, szabadság,
elégedettség érzése s mi a béke.”
Nagyon szép sorok. A földi létből nem idézek, azt ismerjük. Igen, emberek nélkül szebb és tökéletesebb lenne a világ, bár tehetünk/tehetnénk azért, hogy velünk is az legyen.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Örültem, hogy tetszett a versem! Azzal egyetértek, hogy nekünk embereknek sok dolgunk lenne azért, hogy a világ szeb és jobb legyen!
Üdvözlettel
Antal
Kedves Tonió!
Örülök, hogy egyetértünk. A világot nem tudjuk megváltani, de a környezetünkben lehetünk szerethetők, figyelmesek, kedvesek.
Szeretettel: Rita