Beszélgetés egy csillaggal

Beszélgetés egy csillaggal

Mit tudhat egy csillag arról, ami a földön történik? Lát minket? Érzékel? Vagy csak megszületik, ragyog majd elpusztul? Beszélgetésünk meghökkentő felismerésekkel zárult, fogadjátok szeretettel.

Találkozásunk helyszíne, az előre gondosan kiválasztott dombtető, a világ vége után van alig tizennégy kilométerrel. Erősen megemelkedett pulzusba és száznál is több kapkodva vett levegőbe került mire feljutottam a rétre. Ez az a hely, ahol általában találkozni tudok Önmagammal, de ma különös vendégre volt kilátás. Leültem a semmi közepén két fűcsomó közé, mert a vezettetésem minden kétséget kizárva ide irányított és csendben vártam míg a nap szívmelengető narancssárgába öltözve eltűnik a dombok közt. A sötét éjszaka a hátam mögül érkezett végigsimítva a hátamat, a hajamat. Reszkető szívvel merültem el a várakozásomban, éreztem, hogy közel a pillanat. Csak néhány perc telt el az első halk sziáig. Micsoda megindító pillanat. Végre hallhatom őt!

Cs: Szia! Hát eljöttél… napok óta hallottam a gondolataidat, vártam, hogy keresni fogsz.

A: Nem is tudom mit mondjak. Igyekszem összeszedni magam, de még sosem hallottam a hangod. Meg vagyok hatódva.

Cs: Ez csak természetes, ne aggódj emiatt. Ma igyekeztem minél több földi energiát felvenni, hogy jobban láss és hallj.

A: Azt hiszem sikerült. Idelentről nézve nagyon erős, pulzáló fénnyel ragyogsz. A hangod pedig emberi fülemnek tiszta és érthető.

Cs: Valóban? Saját magamat nem érzékelem fényesnek, vagy ragyogónak. Biztosan az energiám az oka amit feléd közvetítek. Tudod, ez a szeretet.

A: Hogyan is köszönhetném meg neked! A megtiszteltetés és a hála, hogy itt vagy szavakkal nem kifejezhető. Te milyennek látsz engem?

Cs: Nem látlak fizikai mivoltodban, de érzek mindent amit te érzel. Színeid a szivárvány minden színét tartalmazzák és még annál is többet. Azokat érzékelem. Változásuk és hullámzásuk többet árul el bármilyen fizikai megnyilvánulásnál.

A: Ez lennék hát én egy csillag szemével nézve (mosoly). Azt mondtad az irántam érzett szereteted ragyog. Össze vagyunk kötve?

Cs: Amióta csak világ a világ, fény a fény, idő az idő. Te és én társak vagyunk ebben az univerzumban. Minden leszületésednél ott vagyok és veled halok meg amikor elhagyod a földet. Mindig együtt vagyunk, csak nem emlékszel rám. Ebben a földi létben most szólítottál meg először.

A: Más embereket is hallasz, érzékelsz?

Cs: Ha nagyon akarnám, talán menne. De az én rendeltetésem te vagy. Téged követlek, téged őrizlek, rád kell figyelnem. Az égi pozícióm, a többi csillaggal zárt szögem, ahogy vándorolok az égen. Minden érted van.

A: Amikor ide jöttem, még nem tudtam kivel találkozom. Azt hittem általánosságban fogok beszélgetni egy random csillaggal a csillagok életéről. Ehelyett kiderült, hogy a csillag, aki itt van velem a társam.

Cs: Aki… köszönöm a megtisztelő megszemélyesítést. Így van ez velünk csillagokkal. Értetek vagyunk az égen.

A: Ahány milliárd ember, annyi milliárd csillag?

Cs: Ennél azért kicsit bonyolultabb. Nem csak az embereknek van csillaga. Csillaga van minden előlénynek a földön és más bolygókon, dimenziókban. Csillaga van az érzelmeknek, a nemzeteknek, a földi elemeknek, a nem földi elemeknek, a gondolatoknak, az álmoknak, a döntéseknek és még sokáig sorolhatnám.

A: Illuzórikus helyzetben érzem magam. Egy kicsit elrugaszkodott egy csillaggal beszélgetni, mégis úgy érzem kezdek kötődni hozzád.

Cs: A szeretetem egyre erősebben közvetítem feléd. Ezt nem én irányítom. Ahogy elkezdted megérteni a köztünk lévő kapcsolatot, felerősödött.

A: Elképesztő a ragyogásod. Minden megszűnt körülöttem. Ahogy itt fekszem, már nem érzékelem a hangokat és más csillagok fényét. Csak te vagy és én.

Cs: Ezt érzed majd akkor is, amikor elhagyod a földet. Így fogjuk egymást érzékelni a földön túli létben. Fényekben, színekben, pulzálásban, csak a végtelen szeretet, ami összekapcsol minket. Földi szavakkal nem igazán lehet körülírni.

A: Megengeded, hogy feltegyek egy kérdést?

Cs: Az, hogy érzékelsz engem földi frekvenciákon keresztül már feljogosít arra, hogy bármit megkérdezz.

A: Ez lenne a rendeltetésem? Kérdezni, megérteni, hinni?

Cs: Utad a cél felé vezet. Mindig minden ami veled történik azt feltételezi, hogy a megfelelő úton mész tovább. Kérdezz, értsd meg, hidd el. Most ez a feladatod.

A: Melegem van. A mellkasomban mint ha apró szikrák táncolnának.

Cs: A tiszta szeretet egyik csodálatos velejárója. Ott érzed legbelül. Pillangók, szikrák, tűz, remegés, szorítás… különböző szavakkal illeted ezt az érzést.

A: Milyen most a színem?

Cs: Varázslatos. A feltétel nélküli önzetlen szeretet színei vannak kibontakozóban. Rózsaszín, fehér, itt-ott arany szálak fűzik át. Együtt vagyunk. Nem lehet máshogy.

A: Más volt amikor idejöttem?

Cs: Igen. Mindig változol. Engedd, hogy így legyen. Ez tesz emberré.

A: Időnként megrémít, hogy nem látom át az életem, a tetteim következményét. Te tudod előre mi fog velem történni?

Cs: Együtt megyünk az úton. A te földi utad és a döntéseid határozzák meg az én égi utam és fordítva. Olyan ez, mint egy kaleidoszkóp. Ha balra fodítod más kép jön ki, mint amikor jobbra, de bárhogy is döntesz mindig összeáll és gyönyörű a kép. Hiszen mindennek oka van. Ne félj a változástól.

A: Nem mindig a legszebb képet látom.

Cs: Hogyan is érthetnéd meg a következmények lényegét, ha mindig csak a szépet látnád. Emberi szemmel nézve kell a megértéshez a másik oldal. Az összkép az, ami gyönyörű.

A: Zenét hallok. Égi zene. Te küldted? (mosoly)

Cs: Igen. Örülök, hogy hallod földi érzékeléssel. A zene segít megérteni amit érzel. Most pihenj. Hosszú még az éjszaka. Ne feledd, hogy a test elfárad.

A: Igazad van. Elfáradtam. Azt hiszem el fogok aludni. Itt… kinn a fűben. Vigyázol rám?

Cs: Amíg csak világ a világ, fény a fény, idő az idő.

A: Találkozunk még? Ígérd meg.

Cs: Bármikor, ha felnézel az égre, ott vagyok. Beszéljünk!

Author: Jandosek Alena

A nevem Jandosek Alena. Felvidéken születtem, egy aprócska határmenti faluból származom. Bár az anyanyelvem magyar, szlovák iskolába jártam, így a nagymamámtól tanultam meg magyarul írni és olvasni. Az első versemet apukámnak írtam nyolcéves koromban egy békebeli írógépen. Azóta is szűnni nem akaró szeretettel írom verseim, melyeket pár éve már a Versek Alenkától nevű oldalamon is megosztok az olvasóimmal. Prózával két éve próbálkoztam először, de úgy érzem, ebben a műfajban végre megtaláltam önmagam. Novelláim és elbeszéléseim nem csak hétköznapi történeteket dolgoznak fel, szívesen írok fantasy, sci-fi és spirituális témában is, ahol kitartóan kutatom az ember kapcsolatát a természetfelettivel. Örök útkereső vagyok. Egy, az életét habzsoló, javíthatatlan álmodozó. Hogy pontosan mit keresek? Mindig azt az aprócska valamit, amivel mosolyt csalhatok az emberek arcára. Elérhetőségeim: Jandosek Alena Budapest e-mail: alena.jandosekova@gmail.com tel: +36205012626 messenger: Jandosek Alena