Kinézek az ablakon, vacogok,
Érzem, én is jégvirág vagyok.
Szállingózik, kavarog fehér hó,
Befagyott sok pocsolya és tó.
Bundát öltök, s kesztyűt: jó meleg!
De lelkem annyira fázik és didereg!
Egymagam róvom a havas utakat,
Mögöttem lábnyomok maradnak.
Jégkristályok arcomba csapnak,
Lehelleteim rögtön megfagynak,
Sírhatnék, de már nem tehetem,
Fátyolossá változott tekintetem!
Ajkam kékül: senki sem látja,
Pedig szívem lángoló fáklya!
Vacogva és fázva csak égek,
Mert elhagyatott ez a lélek.
Szürke felhők gyűlnek az égen,
Ezeket figyelem már régen.
Letekintek s észreveszlek:
Ott patakok csörgedeznek!
Virágok nyílnak s érzem azt:
Barátságod ad ma vigaszt!
Fejed felett madarak repkednek,
Rigók kergetőzve csicseregnek.
Te vagy a Tavasz, barátságod éltet,
Megmelegszem, s eltűnik a végzet!
Sétáljunk a mezőn s virág-tengeren,
Lássák, azt, aki megmentett engem!
Author: Zilahi Zoltán
1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.
2 Responses
„Te vagy a Tavasz, barátságod éltet,
Megmelegszem, s eltűnik a végzet!
Sétáljunk a mezőn s virág-tengeren,
Lássák, azt, aki megmentett engem!”
Szeretetteljes, szép soraid tetszéssel olvastam.
Rita
Köszönöm a megtisztelő sorokat! Igyekszem a jövőben is, hogy méltó legyek rá.