Aszott falevelek bántó zizegése
lelkem darabkáit röpítik a szélbe.
Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty.
Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog.
Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék.
Fészkükben üresség s nyári emlék.
Hegyek csúcsán átkel az ősz, s meglegyint.
Didergető széllel a tél közelít.
Dobban a szívem s lassan jéggé dermed.
Kapaszkodom beléd, mint anyjába a gyermek.
Kései szivárvány minden nap és óra.
Szélvészként száguld, s nem hallgat a szóra.
Csak a mában élünk, nincsenek holnapok.
Megkínzott lelkem egy újabb napért zokog.
Elgyötört tested levegőt áhít.
Fagyos lehelettel a tél egyre közelít.
Sápatag nappalok s fázós éjjelek.
Csak tartana örökké!
Csak lehetnék veled!
Author: Gurzó Györgyné
A nevem Gurzó Györgyné, született Laczkó Hajnalka Ágnes. A békési szülőotthonban láttam meg a napvilágot 1958. március 7-én, kései, már nem is várt gyermekként, a szüleim nagy örömére. Édesapám telekkönyvi előadó volt, az édesanyám a családunkról gondoskodott. Büszke vagyok erdélyi gyökereimre, székely származásomra, hiszen az anyukám Temesváron, az apukám Brassón született. A mentalitásuk, életfelfogásuk bennem is ott van. Az irodalmi érdeklődésemet az édesanyámnak köszönhetem, aki már 5 évesen beíratott a helyi könyvtárba. Ezt csak megerősítették kiváló magyar tanáraim. Az írogatást még gimnazista koromban kezdtem el, mint annyian. Ezek még csak olyan kezdemények voltak csupán. Komolyabban, csak 1995- ben kezdtem el írni, a helyi újságba (Békési Újság), mely nem fizetett munkát jelent, valamennyien lokálpatriotizmusból írjuk. Eleinte csak alkalmanként, majd rendszeresen írtam cikkeket a város életéről. Jelenleg is a lap munkatársa vagyok önálló rovattal, melyben a helyieknek mutatom be interjúkban a köztünk élő embereket. A szépirodalom szeretetét máig megőriztem és jobbára a lap Kalendáriumában jelentek meg verseim, novelláim, 2006-tól napjainkig. . A civil foglalkozásom 40 éven át a pedagógusi hivatás volt, melyből több, mint 39 évet ugyanazon iskolában töltöttem le. Bár tanítói végzettséggel rendelkezem, az utolsó néhány évben a felsőtagozaton volt rám szükség, így volt szerencsém több tárgyat is tanítani helyettesként, mint...
2 Responses
Kedves Gurzó Györgyné(Júj, de ridegen hangzik, sajnos a keresztneve hiányában)!
Nevével ellentétben viszont verse gyönyörű, még könnycsppet is fakasztott szememből!Hangja, érzései nagyon közel állnak hozám ! Köszönöm ,hogy elolvashattam, hogy részese lehetem redkívül szép lírai gondolatainak.
Üdvözlettel
Antal
„Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék.
Fészkükben üresség s nyári emlék.”
Vágyakozó, szép soraidból ezeket emeltem ki, mert kifejezi a hiányt. Hiányt a gólyák és fecskék, de a társ iránt is.
Szeretettel: Rita