Öreges Szerelmi vallomás

Öreges Szerelmi vallomás

Szemedbe néztem sok évvel ezelőtt
Láttam benne egy gyönyörű jövőt
Úgy vonzódtam hozzád
Hogy észre sem vettem
Rövid időn belül
csak veled lélegeztem

Kellesz ha levegőt akarok kapni
Elfelejtettem nélküled, hogy lehet élni
Hajnalban, ha rád nézek összeszorul szívem
Ez a fehér haj, fáradt arc kicsit idegen

Hiszen még csak tegnap volt, hogy rád találtam
Mikor szökött el ennyi év Ostobán,
én ezt nem is láttam

Kemény volt azért az a sok év
amit magunk mögött hagytunk
Ezért már muszáj csak egymással foglalkozzunk
Szeretlek! Hallod?
Ez soha nem változik!
Ha nem is ezt látod,
lelked minden más ellen tiltakozik
Kérlek maradj velem még számtalan sok évet
Meghalnék nélküled annyira szeretlek.

Borbély Laura Mária
Author: Borbély Laura Mária

Borbély Laura vagyok. Erdélyben születtem, jelenleg Gyömrőn élek a családommal. Nevelőszülőként dolgozom. Írogatni viccből kezdtem, ami lassacskán a hobbimmá nőtte ki magát. Szeretem hallatni a hangom, ennek eszközéül választottam a „költészetet”, mert úgy érzem a verseken keresztül tudom a legjobban kifejezni magam. Ezek néha megosztóak, de engem nem zavar, sőt kifejezetten szeretem.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. A szép vallomáshoz gratulálok. Tisztelettel: Gyöngyi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Törékeny

A halál szele megsimított. Bekúszott a kulcslyukon. Szele apró nyomott hagyott. Lelkem egyik leghátsó Szobájában, egy apró polcon. Kinyitott egy ablakot, Melyen kihajolok, És a

Teljes bejegyzés »

Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »