A minap vidáman ébredtem.
Fejemben tervekkel sétára indultam.
A sétát felettébb élveztem,
de egy idő után megfájdult a lábam.
Éreztem, hogy ennyi séta elég volt
ez alkalomra,
fájó lábam pihenőt kívánna.
Felszálltam hát egy buszra,
és láttam ott oly sok szép lányt.
Szememben ott csillogott még az ifjonti tűz, és vágy.
így egyiküknek egyenest a szemébe néztem.
A szép hölgy rám visszanézett,
majd felállt, és helyére mutatva
azt nekem kívánta átadni
e szavakkal:
Tessék helyet foglalni bácsi!
Ez már aztán mégis csak sok, feleltem volna rá,
de néma maradt a szám.
Mégis elgondolkodtam azon, amit mondott a lány,
és magamnak e hasznos tanácsot adtam:
Hallod-e, te vén szoknyapecér
jobban tennéd, ha a tükörbe néznél komám!
Itt lenne már az ideje , hogy végre belásd
nem való már neked a lányoknak a szépet tenni!
Ha oly nagy kedved van ezt művelni ,
nosza rajta hát!
De ezentúl már
az öregasszonyoknak kéne,
hogy udvaroljál !
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
Egy válasz
Kedves Tonió!
Ez tüneményes volt. Végig kuncogtam – mit kuncogtam – nevettem az egészet. Tetszett, hogy jó kedve volt és az is, hogy megnézte a szép lányokat.
„Szememben ott csillogott még az ifjonti tűz, és vágy.
így egyiküknek egyenest a szemébe néztem.”
Aztán át akarták adni a helyet.
Fenomenális!
Az az igazság – mármint szerintem – hogy lélekben fiatalok tudunk maradni, mások viszont a testünk látják, ami sajnos a kor előrehaladtával már nem a legcsábítóbb. Ha nem látom magam – márpedig ritkán „gyönyörködök” a saját ábrázatomban, én is fiatalnak érzem magam. Álmomban is az vagyok, magam hátulról látom, amint szinte libegek a magassarkú cipőben, darázs derékkal, csinosan, vonzóan. Mikor az első gyermekemmel áldott állapotban voltam és olyan 6-7 hónapos lehettem, amikor hátulról fütyültek utánam a korombeli srácok. Még csak a 21. életévemben jártam és csak elől volt hasam, így nem látszott az állapotom.
Addig jó, amíg nevetni tudunk saját magunkon. A humor jobbat tesz az egészségnek, mint a gyógyszer.
Szeretettel: Rita