A siralomház sűrű csendje hasítja szét az éjszakát,
mely fonalakra foszlik szét, akár sötétkék szövetkabát.
Új testet szab rám tűjével az asztrál-varrónő ma végre,
mint elvarratlan szálat fércel firmamentum-szőttesére.
Porhüvelyem fölött függök, nyolc karakter a mellkasán,
születésemnek az éve, napja, ez volna hát a cellaszám:
tizenkilenc, nyolcvankilenc, és nulla, kilenc, tizenegy…
Az Idő ugyan konok smasszer, körbe jár, de mire megy?
A számlapon szép rutinszerűn megszokott szűk utat rója
Fékevesztett kötőtűként három fogvatartott mutatója.
A sors szövetét fonják folyton, ugyan sosem érnek célba,
E cifferblatt végtelen spulni: mindig marad elég cérna.
Négy évszak van egy évben, de a két tél mégis felőröl,
éppen, hogy csak véget ér és már kezdődik is elölről,
Formát öltött bennem mélyen még tavasszal a bánat,
Ősszel összeszorul szívem, megint vége van a nyárnak.
Harminchárom halott holló tolla hull a testemre,
a jeges szél úgy súgja titkát, mintha nem is az lenne:
„E lét kegyetlen játék, tudod, mindig kinevet a végén”,
Nem lamentálok eztán én sem értelmetlenségén.
Author: Széphegyi Patrik
Egyszerre vagyok Salinger magánya, Kafka bogara és Rómeó halála, óriást ledöntő, kő a parittyába’, a bennem tátongó űr asztronautája, és vagyok még sok minden, de minden hiába. Az átlagos emberi élet sebességével haladó időutazó, kit sisakja alatt csak saját légzésének elviselhetetlen zaja emlékeztet önnön létezésére. Széphegyi Patrik (született: Schönberger Patrik) 2015-ben az MR2 Petőfi Rádió költészet napi szövegíróversenyének első helyezettje, pályaművét a zsűriben többek közt Babiczky Tibor költő értékelte, egy közösen adott interjúban Likó Marcell (Vad Fruttik) elemezte és az A38-on Járai Márk (Halott Pénz) adta elő. Korábban szülővárosában, Szombathelyen, kezdő zenekarok amatőr tagja, dalszövegírója, ifjú kora óta iskolaújságban publikált versek szerzője. Itt végezte el az egyetemi angol szakot is, majd Budapesten kiadványszerkesztő szakmát szerzett grafikai érdeklődése nyomán, jelenleg nyomdai grafikusként dolgozik Veszprémben. Folyamatosan ötletel és ír – magának, és annak a bizonyos fióknak: főleg verset és dalszöveget, olykor prózát, vagy soha elő nem adott slam poetryt-t. A 2025-ös könyvhéten különböző verseim két kiadó antológiájában jelentek meg, jelenleg első kötetemet tervezem. Instagram @hozottanyag
2 Responses
„Formát öltött bennem mélyen még tavasszal a bánat,
Ősszel összeszorul szívem, megint vége van a nyárnak.”
Fájdalmasan szomorú, szép sorok. Valamikor nagyon szerettem a négy évszakot, mert télen tél volt, jégcsapokkal, faggyal, hóval. A lejtős utcánkon szánkáztunk sokszor huszan, máskor akár negyvenen is. Mikulás, karácsony ünnepi fények, a lakásban a kályha duruzsolt és adta a meleget. A tavasz előhozta a hó alól a hóvirágot, húsvétre mindig új szandált és szép fehér térdzoknit kaptunk, Aztán lassan virágba borult a természet és a nyár és az ősz meghozta a maga termését. Az ősz sokáig szép volt, csupán a november volt esős, ködös, sötét és nyirkos, de akkor már a decembert vártuk. Felborult minden. Télen nincs hó, ha netán hull is, máris olvadó. Májusban is vannak hideg napok és a nyár időnként elviselhetetlenül forró.
Nincs markáns átmenet az évszakok között, így ez már valóban nem az, ami örömöt okoz.
Szeretettel: Rita
Bravó Patrik! Nagyon tetszik a versed. Ahogy megfogalmaztad, nem találok szavakat.