– Mit szólsz Kökörcsin írásához?
– Melyikhez?
– A legutóbbihoz. Szerintem nem rossz, de én a „hogy” szó helyett, a „ha” szót tettem volna be.
– Igazad van, ráadásul nekem nem jött be a „suhan” szó sem. Mi az hogy suhan? Hogy jön az oda? Azt kellett volna írnia, hogy „repül”.
– A „repül” nem ugyanazt jelenti, mint a „suhan”.
– Most neki adsz igazat, vagy nekem?
– Az lesz a legjobb, ha bevisszük a kuratóriumba, döntsenek ők!
– Szerintem az országgyűlés elé kellene előbb vinni és ha ők nem tudnak dönteni, akkor jöhetne a kuratórium.
– Mivel uniós tagok vagyunk, oda is el kell juttatni. Persze ehhez több nyelvre le kell fordítani, hogy az anyanyelvükön értsék, hogy miről van szó.
– Miért, te érted? – mert szerintem ez nem arról szól, amire az író gondolt.
– Honnan tudod, hogy mire gondolt?
– Mert az nagyjából lejön, meg azért rakott fel képet is, hogy egyértelmű legyen. Nyilván ő is tudja, hogy csak a szavai alapján nem értené meg senki, hogy mit akar egyáltalán kifejezni.
– Majd a fordításnál átírják.
– Gondolod?
– Szerintem mindenképp, mert azért ez így nem maradhat.
– Most látom, hogy a „zizzen” se jó, azt kellene írni, hogy „zörög”.
– Lehet, hogy a „dörög” még jobb lenne. Abba is van két „ö”, meg rímelne is. Aztán az a zene?! – az embernek az élettől is elmegy a kedve. Szerintem valami vidámat kellene betenni.
– Igazad van, legjobb lenne egy mulatós.
– Szerintem az nem illene a vershez, mert az meg tragikus.
– Tudhatnád, hogy sírva vigad a magyar. Legalább a magyarságát ne rejtse el!
– Abszolút igazad van. Most van ez az új figura, akit annyira felkaptak, tudod sorra megtölti a stadionokat és őrjöngenek érte, de olyan fura művészneve van, hogy nem jut az eszembe.
– Csak nem Azariachra gondolsz?
– De, igen.
– Nagyszerű ötlet!
– Tudod mit? Küldjük el a véleményünk, hátha tanul belőle. Bennünket csak a jó szándék vezet, elvégre az ő neve lesz a műve alatt.
– Ez nem egészen így van, mert rengeteget segítettünk neki, hogy sikeres legyen. Legalább a lábjegyzetben szerepelnünk kell! Nehogy már egyedül vigye el a pálmát!
– Ha a mi nevünk is ott lesz, a fordításokat is ellenőriznünk kell!
– Hogy neked mennyire igazad van? Bármilyen kókler nem kaphatja meg, a minőségnek le kell jönnie, ha már ennyit agyaltunk rajta.
– Ellenőriztetni fogjuk, ha kell, akár pert is indítunk, mert bármihez nem adjuk a nevünk még széljegyzetben sem.
2 Responses
Kedves Rita!
A szatíraban tényleg otthon van! Szúrnak, marnak az ilyen jellegű írásai, mint ez is . Jókat derultem!
Üdvözlettel
Tonió
Kedves Tonió!
Köszönöm az olvasást. Ha ismerné az irónőt, akkor maximálisan megértene engem. Ő irodalomtanár volt, rendkívül művelt, a költészetben is jártás, igényes, ráadásul egy irodalmi oldalt vezetett, teljesen ingyen, szinte éjjel-nappal, hétvégén, ünnepnapokon, sőt előfordult, hogy betegen is, nagy szeretettel és hozzáértéssel. A műveit csak akkor tette fel, amikor ő a lehető legtöbbet és legjobbat tudta nyújtani azáltal. Egy alkotótárs, aki anyanyelvi szinten beszélt németül, írt, fordított, az ő művét is kiválasztotta és a mű úgy jelent meg, hogy két részre volt osztva, az egyik oldalon magyarul, a másikon németül. A zenei aláfestés maximálisan tükrözte az alkotás hangulatát, melyet olyan képi formában jelenített meg, melyhez kevesen értenek. Csodálatos és tökéletes volt minden. És akkor jöttek a „szakértők” akiknek sem az alapmű, sem a fordítás nem tetszett. Rendre kifogásoltak mindent. Hozzá nem értőként okoskodtak, gyalázkodtak. Ekkor született meg bennem a gondolat, hogy megírom ezeket a sorokat, Az illetékes személy azt írta, hogy nem gondoltam, hogy valaki meg tud nevettetni az előzmények után. Ez a valaki vagy boszorkány, vagy tündér. Mindezek ellenére, abbahagyta a fórumot, mert ez volt az utolsó csepp a számára. Az írások megmaradtak, azok megtekinthetők, de se hozzászólni, se véleményt nyilvánítani már nem lehet.
Hálás vagyok azért, hogy az előzmények ismerete nélkül is értékelni tudta a szatírám.
Szeretettel: Rita