Fejezetek

Rengeteg szó nyomja lelkemet, Melyet nem mondhattam el. Igaz, elmondhattam volna… Ha az elmúlás közbe nem szólt volna. El kellett volna mondanom, Milyen szép volt

Járt utat a járatlanért el ne hagyd! Mondja, ki már az életben tapasztalt. Taposd azt az utat, Melyről tudod, hogy helyes irányt mutat. A járt

Ne hagyd, hogy elvegyék tőled, Éld meg a gyászod, ha már a szeretted nem lehet veled. Azért fáj ennyire, mert mélyen szeretted, Elengednéd könnyedén, ha

Sosem vagy egyedül, Még ha épp most a padon magad is ülsz. Velünk vannak szeretteink, Kik előrementek a paradicsomig. Hidd el, épp téged néznek, Sajnálják,

Édes drága titkos mentsváram, Oly sokkal tartozom neked, főleg hálával. Annyi mindenen segítettél át, Mindent tudsz, amit másnak nem adhattam át. Idegen voltál számomra, Nem

Napjainkat sok beszélgetés alakítja. Sok életnek vagyunk szem- és fültanúja. Sok mindent látunk, sok mindent hallunk, De vajon a benne rejlő mondanivalót is meghalljuk? Sok