Könnyek a napon

Könnyek a napon

 

Felszáradt, nyoma sincs, tán le se hullt

Pedig szívből zokogott, nem ezen múlt

Porban landolt, meleg szél szárította

Egy szó volt szomorú patak forrása.

 

Vége.. ez váltotta ki, törte meg lélekben

Kereste az utat túlélni épen, egészben

Pedig élte lehetett volna más is, vélte

Kézen fogva menni tovább a végzettel

 

Csak erre vágyott csendben, halkan

Kedvese mellett lenni, szeretni nappal

Éjjel bújni és nevetni, egységben lenni

Szemében az igen választ keresni.

 

Bízott a Sorsban, hitte minden jól van

Szíve választottja lehet társa a bajban

Fintor a mennyekből, hite elveszett

Kapott a Nap után, sötét lett felette

 

Szerette, engedte, önzetlen szerelme.

Vele ment esélye a boldog életre

Sóhaj a könnyekből, intés a csendből.

Találd meg magad, tanulj a fényektől

 

Minden éjjel után jön a hajnal, a remény

Soha nem retten, felszáll a holnapba.

Emlék a csillagban, ragyogó uszály

Villanó hívójelek, menni kell, muszáj.

 

2025.05.15

Horváth Attila
Author: Horváth Attila

Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Csak erre vágyott csendben, halkan
    Kedvese mellett lenni, szeretni nappal
    Éjjel bújni és nevetni, egységben lenni
    Szemében az igen választ keresni.”

    Meghitt, szép sorok. Keveseknek adatik meg az, amire vágynak.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »