A MEGVÁLTOTTAK HÁLAÉNEKE – Erősség, oltalom nyomorúság idején

A megváltottak hálaéneke: erősség, oltalom a nyomorúságban

Emlék – tárgy – alkotás. Irodalmi séta a múzeumban a karantén idején. Valós tárgyak a virtuális térben

              Európai civilizációnk ókori gyökerei-az antikvitás, a zsidó-keresztény kultúrtörténet-azt igazolják, összekapcsolódtak egymással a szent és a profán tudatformák, a létmódok. Érintkezésük szükséges volt mindenkor. Ám kizárólag szabályozott módon. A szentelések, a beavatások, a kegyességi gyakorlatok, az arra használt tárgyak és anyagok éppen úgy eltértek a profántól, mint a rítusok betartása, végzése. Előírásosan ismétlődtek az aktusai, a szavak, a gesztusok. A szent tárgyak megalkotásának módja is más volt, mint a hétköznapiaké.  Anyagukban, az elkészítésének módjában. Amint fennmaradtak a kanonizált szent iratok, azok máig nem veszítettek időszerűségükből, úgy a tárgyak is hordozzák a múltból a mába a saját keletkezéstörténetüket. Szentnek tekintünk. Találkozhatunk velük a múzeumok tárlóiban, az emlék-és kegyhelyek látogatóiként. Keressük és értékeljük haladva a múzeumi sétán, közelébe kerülhetünk a szentnek, miközben hozzájuthatunk a tapasztalathoz: megmaradt mindezekben a nekünk szóló, ma is aktuális, általános emberi tanulságuk. Igazolva látjuk a  ma ismerős érzéseket és reményeket, a mai tartalmakat.  Magunkba szívhatjuk közben a helyszín sajátos illatát, a szellemét. Befogadói szempontjaink többfélék lehetnek: laikus,  hívő, vallásos, akár felekezeti hovatartozástól függetlenül. Az alkotás nem feltétlenül csakis egyféle szemléletnek, tudatformának szántan keletkezett. Akkor jó, ha befogadják. Működésbe hozza a világi emberben is a szent érzületet. A tárgy teszi beavatottá. – – -. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején megkímélte az áradás a Deák téren álló evangélikus templomot. De körülötte mindent elárasztott. A Király utcát is, ahonnan elsodorta magával a Duna a hullámaival a zsidó hitközösség tagjait. Életük veszélybe került. Mindenük odalett.  Akkor úgy esett, hogy Lang Mihály evangélikus lelkész hirdette isten igéjét már negyvenkét éve  a Deák téri templomban.  A 19. század közepén magyarul, szlovákul és német nyelven is. A nagy árvíz mindenkit fenyegetett, rémülettel töltött el. Őt is. Az ár hullámai a templomot is fenyegették, látta a csónakkal közlekedő embereket, a katasztrofális helyzetet. A felső  lépcsőn állt lámpással a kezében. Kinek van szüksége mentésre, biztonságra, segítségre? Felismerte az egyik csónakban a zsidó hitközzösségbelieket, elkeseredetten, átázottan, kiszolgáltatva a vad hullámoknak. Az evangélikus templomnak egész épülete, a falai szárazak maradtak, miközben a környéket elárasztotta a hullámverés és a sodrás. Lang Mihály megnyitotta a templomajtót, a csónakokból mindenkinek hajlékot, oltalmat és menedéket nyújtott. A reménykedő és már reményvesztetten a vízben fuldokló izraelita embereknek. Akik kérték a hitük által az Atyától a megváltást és a menekülést, az életben maradásukat, a szabadulásukat. Meghallgatta őket. Lang Mihály  életeket mentett. – – – . Lőwy Hermann nem felejtette el tettét. Örök emlékezetére készíttetett egy aranyozott belsejű ezüst kelyhet. MV néven jegyzett bécsi ötvös mesterrel. Átadta azt Lang Mihálynak és az evangélikus gyülekezet számára a sákramentumok szolgáltatására. Pesten.1840 május. Tudjuk, vésetten áll rajta. Lőwy Hermann gondosan eltervezte a felajánlását. Azt követte pontosan az ötvösmester. Annak minden elemét. Realisztikus domborműves jelenetsorában mintázta a kehely palástján a veszedelem drámáját, az első részletmetszeten az oltalom pillanatképeit és Lang Mihály alakját jól láthatóan és felismerhetően a másodikon. Héber feliratát Lőwy Hermann választotta meg. Ézsaiás könyvének 25. fejezetének 5. versében olvasható „Erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban.” Mindig a téma hozza működésbe a hatást, az értelmezést, az üzenetet, az egyéni olvasatot. Bármi lehet léleknemesítő, ha érzés-élményvilága arra ható. Egyetlen tárgy lehetett a terepe a két vallás közötti dialógusnak is. Az árvízi kehely ennek is a megtestesítője. Továbbá a legmagasabb rendű szépségnek: a vallásosan hívő érzületnek. A reménynek a reménytelenség idején. A tárgyalkotása lenyűgöző hatású. Megmutatta az ötvösmester, hogyan lehet megalkotni a reménységet, a csúcsokat, a napfényt a reményvesztettségben, a mélységben, a sötétség örvényei között, mert munkálkodás során a szent dimenzióba helyezte őt a Teremtője. A választott igehelyet héberül és németül vésette. Ézsaiás könyvét az hitközösségük számára a szent tekercsek, a Tanakok őrzik. Az árvízi kelyhet a múzeum vitrinje. Ki tudhatja pontosan, vajon hány és hány ajak érinthette a századok során? A pohár, csésze, kehely, ivóedény számtalan formában szerepel a a szent írásokban, az  Ószövetség könyveiben, zsoltárokban. Profán és hétköznapi életükben is, mert praktikusan töltötte be a funkcióját. Ismerték, használták sátraikban, otthonaikban, úton. Legyen stabil és célszerű ez volt a fontos. Cizelláltsága, megformáltsága, a szépsége csak folyamatosan alakult ki, és mindig az adott kor anyagai és technikái adták a lehetőséget. A kehely forma eredete a természeti virágformák nyomán alakult ki. Szimbólummá is vált a mesterek kezén: nőiesség, megtermékenyítés, anyaság. Mindezek lényeges mértékben adtak magasztos érzéseket, amely a szent rítusokban használatra kerültek. A kehelyforma kinyíló, kiszélesedő része a felajánlás lényegét jelzi, az előkelők asztalán is inkább ez volt a fontosabb, nem a nedű, amelyet felkínáltak. Fokozatosan vált a vallási hagyományok megtestesítőjévé a kehely. Szent tárgyként a felkínálás, megkínálás fogalmait hordozza. Nem űrmérték. A Bibliából vett ’túlcsorduló mérték’  ezt fejezi ki.  Ami túl van minden profán és ismert határon: szent és magasztosabb érték felé mutató fogalomról van szó. A pohár kultúrája kiegészül az anyagával és a megmunkálási letőségek változásával. A kő, a fa után a fém, az üveg, a kerámia, réz, ezüst, arany vette át azt a funkciót, hogy önmaga a felülettel próbálja a beltartalom értékét jelezni. A fogyasztás alkalomhoz illő látványelemévé válhasson. Cizelláltsága, díszítettsége miatt- mint azt az árvízi kehely belső aranya, ezüst külseje, domborművei is mutatják- új kategória lett belőle: dísztárgy, díszpohár, díszkehely, díszserleg forma és az anyagának nemességében is kívánja az Értékeset képviselni. A nemeset, a dicsőséget, a rangot, az elismerés legmagasabb jutalmát.- – – . Séta a pohár körül: feneketlen a mélysége a róla való tudásnak! A hellén korban üvegből készültek a lótuszvirágra, liliomra emlékeztető formájúak, a Bibliai is utal rá, 1Kir 7: 26, 2Krón. 4 :5,” Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, a libanoni erdei háznak összes edénye is tiszta aranyból…” Jer. 51:7: „Aranypohár volt az Úr kezében, a bosszúállás idején…”, mert több jelentést hordozott. Babilónban, Asszíriában jóslásra is felhasználták. Az olajba öntött víz- vagy fordítva- adott ki formákat. Azt figyelve próbálták kiolvasni az isteni akaratot. Izraelben ez nem honosodott meg. Az Újszövetségben is kiemelten szerepel. Az evangéliumokban. Bizonyságtétele Jézus követésének és kiváltáságának is. Kihez tartozol, kivel érzel azonos módon?  Mt. 10: 42 : „Aki pedig e kicsinyek közül egynek is inni ad, csak egy pohár friss vizet azért, mert ő az én tanítványom, bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszíteni jutalmát. A pohár tartalma lehet rossz, lehet jó, de mindig fenékig kellett legyen, kiüríteni mindent belőle. „Mert pohár van az Úr kezében, tele pezsgő kevert borral. Ha tölt belőle, ki kell hörpintenie a föld minden gonosztevőjének.” ”Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt, elárasztod fejem olajjal. Csordultig van poharam. Bizony jóságod és kegyelmed követ engem életem minden napján, s az úr házában lakhatom hosszú ideig.” A jó pásztorról a Zsolt 23: 5-6: Az „áldás pohara”- ezzel erősíti Pál a keresztények, a  Jézust követők egységét- „amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e?….” Az utolsó vacsora sem kehely nélküli, maga a szereztetés igéjeként, a bűnök bocsánatára halljuk úrvacsorán keresztényként. Mt. 26:29 ”Majd vette a poharat, hálát adott, átadta nekik, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatáért…ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Zsoltárok könyvében. „Fölemelem a szabadulásért való poharat, és az Úr nevét hívom segítségül.” Zsolt. 116:13  A sorok, igehelyek bőségesek még. Igazolva azt, Lőwy Hermann valóban ’túlcsorduló mértékkel’ fejezte ki nemcsak izraelitaként, hanem  vallásától teljesen függetlenül háláját, megbecsülését az evangélikus keresztény lelkésznek. Az életet mentőnek. Az árvízi kehelydísz-választás tudatos döntése volt Lőwy Hermannak. Pontosan tudta, miért legyen ez a forma, miért nemes anyagú, aranyozott ezüstből? A belső, a szent világ felé utat mutatott. Jelzett a választásával örök emlékezetet és szakrális funkciót. Lőwy Hermann ismerte az Ószövetséget. A kehely az istent követő ember jelképe, a hála jele is. Gazdag levélmotívumok a talapzaton, a nóduson is, a növekedés, az újjáéledés, az újjászületés, a remény, a megújulás jelképei. Ezek az ötvösök által ismert és alkalmazott ornamentikák voltak. Felfogjuk ennek a ma is érvényes szent és profán üzenetét. Isten oltalomba vonta akkor és vonta több mint két évezred óta a nyomorúságot szenvedőket. A hozzá kiáltókat. Átadni és felajánlani izraelitaként az evangélikus lelkész tettéért erre utaló. Használhatják is a gyülekezetben, számukra szoros értelemben liturgikus edénynek számított. A misén, az istentiszteleten a felajánlott bor Krisztus vérét jelképesen tartalmazza, a Szentírásban számtalan helyen szerepel. Az árvízi kehely, a tárgy szemlélője két irányba figyel: értelmezni igyekszik a vésett szavakat, amelyeket olvas rajta. Emlékezetében a szavak megszokott jelentését. Azt a vésett tárgyon kívül is megérti, de attól elszakadóan is.  Hiszen az oltalom, a menedék, a nyomorúság, a vész, a vihar, a csapás, a szerencsétlenség helyzete létezők. Számunkra fogalmi és tapasztalati jelentéssel bínak. Amit látunk, amit ábrázol: az informál. A megmunkálása jelenetszerű és drámaian hiteles. Jelenetsorok alkotják. Megszerkesztett rendben kerültek kimunkálásra: elbeszéli a történetet. A kehely mint tárgy így válik szimbolikussá: héberül, németül vésve a szavak nyelvi jelek, a templom épületete, Lang Mihály alakja, menekülők szenvedésének konkrét tárgyiassága. Történetelbeszélés. Érzelmeket vált ki: profán vagy hitünkre ható módon. Akár át is élhetjük. Ez már irodalom, költészet. Nem csak az egyházzal, a hittel kapcsolatos. Nem kell hozzá biblikus szövegtudás, sem az evangéliumok világának ismerete. – – -. 2025 van, ma is Kr.u. számítjuk múló éveinket. A kehely ma Jézust, az Egyházat jelképezi, felfogja oldalsebének vérét. Díszítésére kezdettől fogva nagy gondot fordítottak. Ornamentális, majd alakos mintákkal ékesítették. A kupa külső felületét, talpát drágakövekkel. Az Élet Kelyhét vagy Krisztus sírját formázza meg. Szent, bűneinkért kiontott vérét a Golgotán, az ártatlanét,  az áldozatát értem, értünk: az emberért, ő isten báránya. – – – . Egyetlen múzeumi tárgy, az árvízi ezüstkehely körül sétált az olvasó. Írtam mindezt 2020-ban, a karantén kezdetének évében. Amikor azon a tavaszon bezártuk a templomajtót. Korlátozottságban, izolációban, félelemben, aggódásban kezdtünk létezni. Online ismerhették meg azon a húsvéton a hívek, hogyan vehetik magukhoz az úrvacsorát. A saját otthonaikban. Online ismertünk meg mindent. Az új típusú koronavírusról, annak gyógyításáról, a megoldási stratégiákról és taktikákról. Segítésről, otthonmaradásról, távolságok tartásáról, bezárt és korlátozott életmenetről. Az evangélikus egyház akkor hirdetett egy irodalmi és fotópályázatot online. Virtuális múzeumi séta. A karantén idejére „Valós tárgyak a virtuális térben” címmel. A múzeumi tárgyakról szóló alkotásokat vártak. Én ezt a kelyhet választottam. Most felidéztem öt év után, új gondolatokkal kiegészítve.Végtelen sokszor ismétlődött a világ folyásában a válságos helyzetek sora. Menekülést, megváltást  kaptunk a veszedelemből. Befogadhattuk profán, világi tudatunkkal és szent lelkülettel is. Akár egymással összefonódva. Örök igazságaként annak, hogy ma is élő és működő a szent és a profán tudatforma összeérése. De már nem szigorúan korlátozott módon. Nyitottabbá váltunk a szent értékeire. Eljuthatunk vagy bepillanthatunk  dimenziójába. Bevált módon működött eddig is a fennmaradásunk érdekében az emberi civilizáció évezredeiben. Az aktuális próbatételek ideje és kora már itt van, eljött. Bizonyára kísérni fognak a jövőben is. Megengedem magamnak profánul:’Ramaty időket élünk’. Az újrakezdésekhez, az újjászületésekhez, újraéledéshez összetettebb tudatformák. szükségesek Komplexebbek mint valaha. Mai világunk állapotai miatt. Sokan elfordulnak. Miért nem isten javít a helyzeten?  Csak’ több mint hetven-nyolcvan év’ áll rendelkezésünkre? Meghalunk? Függetlenül attól, egyesek miért így-úgy hisznek vagy sem vagy gondolnak Jézusra, éppen a szükséges válaszok hiányát adja meg. Az emberi üdv, a megváltás. A lelkünknek, a bennünk halhatatlannak az életvágya megmaradt. Szükségünk van a feltételek nélküli megváltó szeretet erejére,a Hit szerzőjére, mert  magunktól nem megy. Ha nevezéket kellene adnom az összetettebb tudatformának, létállapotnak, ami lehet célképzete, értelmet adója földi életünknek, azt ’intellektuálisan becsületesnek’ nevezném el. Hinni a láthatatlanokat, készen a kellő figyelemmel és hely-idő szenteléssel az Írásnak. A feltámadott Jézus Krisztusnak. Magunkban. Közösségben. Készen kellő figyelmet, megismerést, megértést biztosítani elménkben az egyéb bizonyítottaknak, a  tudománynak, technikai civilizációnak. Készen arra, hogy amit igaznak hiszünk, az létező. Van örök reménység, megváltásígérete a ma emberének is. Működik. Több mint két évezred óta megtörténik húsvét hajnalán. A reménytelenségünkben ebben bizakodva: átmenthetőek lettünk, lehetünk a reményteljes megváltásba. Ígéretünk van rá, a kegyelem ideje nem ért véget. Megváltástudatunk eleven. Megmentett embernek érezhetjük önmagunkat a világjárvány után is. ’Túlcsorduló pohár’ mértékében. Megmaradt az emberarcunk. Remény, hit, kultúra, civilizációs értékek. A hit.  Hálával örvendezve a megtartó, megváltó szeretetnek. Dicsőítve. Minden új és átrendeződött tapasztalatunknak a birtokában vagyunk. ’Intellektuálisan becsületesek.’ A Lelkünkben a Hallelúja.

Tudás, csodálat, megismerés ruházza és öltözteti 2025-ben is az emberi szellemet. Amelynek mezítelensége éppen úgy illetlen lenne, mint a testé.

„Sorsod az, hogy csodálj, nem pedig, hogy tudj! – mondta ezt Delille.-  Az a sors még nagyobb boldogság, mint azé,  aki tud is, csodál is valamit. –  A tudás, amely megfoszt a csodálattól, rossz tudás.”   Ezt mondta Joubert

Author: Fodor Ágnes

A szokásos módja minden első találkozásainknak, szerepléseinknek. Szerzőként, íróként udvarias gesztus, cselekvés és tény. Az Olvasó Közönség és az Irodalmi Rádió alkotói közössége, szerkesztői előtt Fodor Ágnes vagyok, szeretettel és tisztelettel üdvözlök Mindenkit Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből, a Tisza melletti élhető kisvárosból, Martfűről. Olyan kalappal köszönök, amely a sajátom és azt adhatom magamat bemutatva, ami a kosaramban van. Nem alakítva ki rangsort sem, mi elsődleges, másodlagos az utamon. Nem mellőzve a tradícióimat alkotói pályámról sem. Valami régi – valami kölcsön – valami új – valami kék. Ez a felépített terve bemutatkozásomnak. Adhatnék hatáskeltő, extravagáns és rendkívüli jelentőségű kezdést is, de az csak egy pillanatra érdekes. Kosaramból csak hármat-négyet engedek ennek: nyugalmazott irodalom-, és zenetanár, aki tíz éven át mellesleg irodalomelméleti és tudományos esszék írójaként kétszeres Jókai-díjas lett 2018-ban és 2023-ban, és háromszoros különdíjas, aki orgonista is. Leendő Olvasóim többségét nem szeretném ezzel kígyóbűvölni. Írásaimmal akarok jelen lenni továbbra is, csak a színük lett árnyaltabb, eredetibb és egyénibb. Szerepe van ebben a saját egyéni törekvéseimnek, szándékaimnak, a késztető, teremtő képzeletem szabadon engedésének novellistaként, elbeszélőként, regényíróként. Szerepe van ebben a gondviselésnek, mert még nem készültem el önmagam megteremtésével: a martfűi tollforgatóval sem. Praktikusan van szerepe ebben az Irodalmi Rádió „Novellák 2024” pályázatának, inspirációjának, két...