A csend fest bennem
Bennem a csend is fest, komor ecsettel,
Lelkem peremén ősi árny csorog,
Mint sápadt szentek szíve alól vér,
Vagy megrepedt, bús harangszó: halott.
Ott, hol az Isten is mezítláb lép
A fák hegyéről néma fényt arat,
S szemében szürke, síró áhítat
– Úgy lát, ahogy csak vak láthat adat.
Testemben ős didergés didereg,
Magamban hordom minden álmomat,
Száz kihunyt égből füstöl a remény,
S én Isten nélkül is vallok imát.
Mert fest a csend. Nem kérdez, nem tanít,
Csak rajtam hagyja remegő nyomát.
A sötét kontúr szívembe tapad,
És én vagyok a keret – s a világ.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...
Egy válasz
„Mert fest a csend. Nem kérdez, nem tanít,
Csak rajtam hagyja remegő nyomát.”
Gyönyörű soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita