Az öregkor „szépségeit” keresem,
de hiába, mert azt sehol se lelem.
Lám, jól elbújt előlem az a bitang,
de nem adom fel, visszatér a visszhang.
Elszállt, amint a hangom a semmibe,
habár mégis hallom azt a fülembe.
Keresd kitartóan, akkor megleled,
nem tehetsz mást, mint hogy azt megszereted.
Nem vártam, vágytam rá, az mégis eljött,
keresem szépségét, mely elrejtőzött.
De vissza nem mehetek az időben,
ezért keresem, ott lehet a térben.
A térben, hol nincs se idő, de kor sem,
ott nem érdekel, az sem, hogy vén lettem,
szárnyalhatok, mert a lelkem fiatal,
így élem életem, mert ez vigasztal.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
Kedves Rita!
Idéznék Neked az „Olyan is van…” című versemből:
„olyan van, hogy szépen
megnyugszik a lélek,
s olyan is van, hogy végül:
szárnya nő a szívnek…”
A szépséget és az örömöt mindvégig keressük az életben. (legyen az a valaki idős, középkorú vagy fiatal) Ha a lelked friss, „fiatal”, „szárnyal”, ahogy írtad: a szépség és az öröm már veled van. Benne élsz. Hálás lehetsz, hogy így éled meg… Ennél több nem kell.
Szeretettel, Zoé
Kedves Zoé!
Köszönöm szépen az olvasást. Külön örültem a versidézetednek és az enyémhez fűzött gondolataidnak. Sok fiatal van a családomban, talán azért nem tudok lélekben megöregedni.
Szeretettel: Rita