Nyugdíjas élet

Reggel fél nyolckor, özvegy Strosszmajerné, Krahovácz Jolánka, kint állt az első emeleti körfolyosón, pontosan a hatos számú ajtó előtt. Jobb kezében csésze, benne frissen gőzölgő három az egyben kávé, két kanál cukorral megfejelve, bal kezében a reggeli cigi. Figyelte a szomszédokat, ahogy nekiindulnak, ki dolgozni, ki iskolába. Míg állt, kijött a lakásból Béla és néhány nyújtózó mozdulat után felugrott, a korláton lógó virágtartóra, arra, amely pontosan Jolánka mellett volt. Béla már elmúlt tizenegy, nyugodt, kimért macska, akit Jolánka férje halála után kapott lányától, hogy ne legyen egyedül.

Míg álldogáltak, nyílt a nagy kapu, belépett rajta Tihamér, a postás. A körfolyosókon úgy nyíltak az ajtók, mint pipacs a mezőn – az idősebb lakók izgatottan jöttek elő az ismerős zajra. Hát persze – gondolta Jolánka –, nyugdíj. A postás körbejárta a házat, mindenkinek leszámolta az őt illető összeget. Jolánka meglepve kiáltott fel:

Tihamérkám, ez háromszor annyi, mint szokott! Mi történt?

Tudom én azt? Én csak hozom a pénzt, annyit, amennyit adnak.

Ezzel a postás folytatta útját, majd pár perccel később a nagy kapun keresztül távozott.

 Jolánka, becsületes állampolgár lévén, felhívta a Nyugdíjintézetet, ahol megnyugtatták, „nem történt hiba, az ország jól teljesít, bizony ekkora összeg jár”.

Ha jár, akkor jár – mondta Jolánka Bélának. Szépen felöltözött, elővette kerekes bevásárlókocsiját, amit a szomszéd Pisti gyerek csak banyatanknak csúfol.

Valami új játékot is hozhatnál, ha már így megtollasodtál! – szólt utána Béla.

A boltban már hemzsegtek a nyugdíjasok, tolták a roskadásig rakott kocsikat. Jolánka a húsos pultnál kezdte. Épp Icuka és férje kért – libamájat, aztán marhabélszínt, csak egy apró, kilós darabkát. Elképedve hallgatta őket, majd az utánuk következőket. Mind méregdrága húsokat választottak. Aztán végre meglátta ő is. Gyorsan megtörölte szemüvegét, hátha rosszul lát, de nem. Az árak megváltoztak. Talán harminc éve voltak ezen a szinten. Jolánka nem értette, mi történik, de ő is megvette a maga libamáját. Került még a kosárba téliszalámi, kaviár, francia pezsgő, svájci mogyorós csoki és persze kávé, három az egyben. Bélának vett egy új játékegeret, olyan elemes félét.

 Hazafelé beugrott a fodrászatba. Amíg várt, a képes magazinból választott modern hajviseletet. Új frizurával vidáman húzta tovább banyatankját. A használtruhás kirakatánál kinyújtotta nyelvét. Otthon gyorsan kirámolta szerzeményeit, odaadta Bélának az egeret, aki megköszönte az ajándékot. A macska elvonult játékával, míg az asszony újra távozott. A közeli plázába ment.

Három órán át válogatott ruhákat, cipőket, a drogériában egy öregedés elleni szérum is a táskájában landolt. A vásárlástól kicsit megfáradva betért a kávézóba. Míg a pincérre várt, a szomszéd asztalnál ülő férfi megszólította – meghívná Jolánkát egy kávéra. Az asszony meglepődött, de jól esett neki a jóképű férfi érdeklődése. Halvány mosollyal mutatott a mellette levő üres székre, közben bólintott. A férfi átült, rendeltek, ittak, beszélgettek. Jolánka egy másnapra szóló vacsorameghívással gazdagabban indult haza. Búcsúzáskor a férfi kezet csókolt neki.

Este kibontotta a francia pezsgőt. Töltött magának egy pohárkával, míg Bélának egy darabka libamájat rakott a tálkájába. Köszönöm – mondta Béla, majd jól nevelt macska módjára mancsába vette a finomságot és megette. Jolánka bekapcsolta a tévét, várta az új celeb vetélkedőt. Míg a reklámok futottak a képernyőn arra gondolt, milyen jó ma nyugdíjasnak lenni Magyarországon.

Ferenczi Ákos
Author: Ferenczi Ákos

Elsődlegesen apa vagyok. Van két csodás, felnőtt gyermekem és kiegészítésként kaptam még két fantasztikus kamaszt az élettől. Az írásban úton levőnek tartom magamat, aki folyamatosan képezi magát. A Magyar Iróképzőnél kezdtem, Lackfi Jánosnál folytattam és jelenleg is Petőcz András képzésén formálódok. Tagja vagyok a zuglói Pannonius Írókörnek is. Az úton segít a család, különösen párom, akinek mindig jó meglátásai, gondolatai vannak. Több novellám jelent már meg antológiákban, magazinokban és remélem egy nap a saját kötetem is elérhető lesz a könyvesboltok polcain.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. Remek volt! Azért vannak, akiknek valóban jó nyugdíjasnak lenni Magyarországon, de azok nem körfolyosós lakásokban élnek, de még csak nem is lakótelepen.

    Érdeklődéssel és tetszéssel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csodás zöld kalamáris

A csodás zöld kalamáris   A szép múltunk festett százezer ecsettel ezer pompás világot. Mi együtt alkotunk, s egy szívként rajzolunk milliónyi virágot. A csodás

Teljes bejegyzés »

Kóbor

Kóbor Gyönyörű napsütéses reggel. Eső utáni felfrissülés. Ilyenkor minden az újrakezdésről szól, a szabadon lélegzésről. Turbékolva köszöntik a galambok az ébredőket, biztatva arra, hogy az

Teljes bejegyzés »

Egy vakáció emléke

Egy vakáció emléke   A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »