Reakció elmarasztaló kritikára

Íme versemet megírtam. 

Amíg dolgoztam rajta 

különleges, nosztalgikus érzések, érzelmek,  

hangulati hullámzások kerítettek hatalmukba, 

egészen elvarázsoltak. 

A végén elégedetten sóhajtottam,  

úgy éreztem valami fontosat, 

valami szépet alkottam és egyben  

egy régi adósságomat most ezzel leróttam. 

Érzelmek, érzések nosztalgia vegyesen 

 kavarogtak bennem az alkotás folyamata alatt. 

Versem hatására nagyon kíváncsi voltam  

őszintén, nagy hatást kiváltónak gondoltam 

 és komoly reakcióra vártam. 

Aztán eljött a nagy várva várt pillanat  

a reakció, és nem azt kaptam, amire számítottam, és  

amit a vers megérdemelt volna. 

Ez számomra éktelen nagy csalódást hozott, hogy 

a várt mélyreható érzelmi hatás ennyi volt,  

és ez is csak úgy odavetve, mintegy félvállról véve 

 egy csupasz igénytelen kis mondat : 

“Ja, igen jó kis “VERSIKÉT írtál!”  

Egy fene igénytelen 

csak úgy nyeglén, és félvállról, panyókáról,  

odavetett mondatocska, mint  

amit amúgy pontosan megíllet  

egy nyomorúságos kis félresikerült 

szóra egyáltalán nem érdemes 

kis irka-firka. 

Nesze neked alkotó, 

itt van műved, méltó fogadtatása. 

 

Na, de sebaj nem vagyunk egyformák. 

Egyikünknek fontos értékes, érzelmes, 

az a másiknak felejtendő giccs és szemét.  

Ezt most úgy éltem meg , mint valami lesújtó 

versem, s engem elmarasztaló értékelés.   

Pedig belőled csak az igazság szava szólalt meg:  

Itt van egy újabb felejtendő 

jelentéktelen kis versike.  

Tessék, íme a véleményem, montad: 

A nagy alkotásnak vélt valami 

nem más, mint kidobandó szemét, 

értéktelen üres kacat. 

Nesze, Drágám, 

itt van, kapd el, 

Fogjad! Dobd el! 

De jó messzire!   

 

E lesújtó vélemény hatására 

Most lelkem sajog, de 

annak ellenére, hogy versem  

el lett marasztalva 

nem bánom, hogy megírtam. 

Nekem e vers kedves emlékem,, 

és mint szülője édes gyermekemnek 

tekintem, ahol tudom még  

a széltől is óvom. 

És ha tőlem azt kérded vajon megírni, megérte? 

Erre egyértelmű határozott feleletem  

az, hogy megírtam, 

most is ezt tenném,  

egy percig nem haboznék! 

 

És végezetül azért nyílik szám szóra, hogy  

hozzád, ihlető Múzsám, 

 ki e vers megírására a témát  nekem súgtad 

 köszönetet mondjak érte, mert ezt nekem megírni  

 mindennek ellenére, 

de százszor is

MEGÉRTE!                  

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „ki e vers megírására a témát nekem súgtad
    köszönetet mondjak érte, mert ezt nekem megírni
    mindennek ellenére,
    de százszor is
    MEGÉRTE!”

    Kedves Tonió!

    Ez a lényeg, hogy neked megérte, a többi nem számít. (Ha csak az nem, hogy én pedig elolvastam).

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »

Az igazi Karácsony

Halkan lépett be december havába, szinte észrevétlenül. Úgy ölel át bennünket, csendesen és melegen, mint puha, fehér hótakaró az erdőt, a földeket, az álmos falvakat,

Teljes bejegyzés »

A szeretet fénye

A szeretet fénye   A szeretet fényére vártunk, A hit, a remény és az öröm után. A templom előtti téren álltunk Várva felcsap ma a

Teljes bejegyzés »

Lennék…

Lennék neked a dallam ébredésedben. Lennék a harmat lábad alatt friss fűben. Lennék a kék az ég színében. Lennék a sárga a Nap fényében. Lennék

Teljes bejegyzés »

Legyél az álmodó

Legyél hajnali harmatcsepp a zöld fűszálon. Zümmögő rét fölött, tovatűnő felhőálom. Legyél a szivárvány hídjának ibolya lángja. Fagyos teleken izzó, meleg kályha. Legyél rigófütty, csőrében

Teljes bejegyzés »