Ellentétek

Mikor Nap a földeket arany, Hold gyöngytakaróval,

Vagy a nagy ég szürke pléddel s nagy könnyes záporokkal

Lepi el, én minden pillanatomban vele lennék,

Viharban átölelném, s fényben mellette ébrednék.

 

De ugyanakkor, gyakran belém süvít az az érzet,

Mint mezőket s erdőket a hideg és esős szelek,

S elmémben kívánnám, bár én őt soha ne ismerném,

S mint boldog ember bánatot, messzire elkerülném.

 

Ellentétek: egeknek s mélységeknek csatája ez,

Szívemben ég a vágy, de lelkemben rég már kialudt,

Fájdalom s öröm, melyet szemem a szeméből szerez.

 

Érzelmeim portréja egyszerre színes és fakult,

Olykor egy csendes tó, máskor háborgó óceán ez.

Lenne örök gyönyör,  ha a gyötör végre elaludt.

Kazup-Nagy Máté
Author: Kazup-Nagy Máté

Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „S elmémben kívánnám, bár én őt soha ne ismerném,
    S mint boldog ember bánatot, messzire elkerülném.”

    Ismerős az érzés. Tetszéssel olvastam soraid.

    Szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Fényeső

Fényeső Pirkadó hajnalon, fluoreszkált a békanyál a tavon. Ugatott a tűzfal. Láztalan éjszaka, hullámok közé esett megmentő akarat. Csillagok, sárgák. Az úti cél ábránd. Kopog

Teljes bejegyzés »

Szobor

Szobor Esendő forgácsok vésőtől hulltak. Üreges nyomokat nagy óvatosan fúrtak Rönk a tisztáson vihartól volt sújtva. Szobrásznak egy favágó odahúzta. Meglátta benne, mit Isten alkotott.

Teljes bejegyzés »

Festmény

Festmény Képre ragasztott élet, keretre szabva. Vastag olajfestékréteg megszáradva. Vászonvilágnyi ménes. Ecset az abrakja. Sárga íz a fényben, kedvedet hangolja. Az ecset harmóniát festett. Érző

Teljes bejegyzés »

Napvirág

Napvirág Foszlánya sárga tűznek, illata földnek. Nyugvó világosság hegyek rejtekében. Ébredő élet a rét felett elzúgó méhben. Tükörtócsa a forrásnál, vadak örömére. Napszellő játéka erdő

Teljes bejegyzés »

Eltűnő mező

Eltűnő mező Piros lámpa fejemben, jelezte a bajt. Eltörte a mondatban a tárgyat a rag. Jelzőt vált a vétlen szív, ez óhatatlan. A kérdésre a

Teljes bejegyzés »

Zenekar

Zenekar Alap a basszus, adja a ritmust. Szólózik a gitár, dob a virtus. Nagybőgő húrjáról peng a dallam Kísér a billentyűs, ének száll halkan. Harmonika,

Teljes bejegyzés »