Újra kopogtat

Szüntelen hullámzik a zöld vidék a tavaszi szélben,

Mint akár a hatalmas kék óceán a messzeségben,

Mely akár szemeket gyönyörködtető szépség lehetne

Ha a szél nem harcias vagy vágtázó kedvében lenne,

Miközben az éppen megnyugvó Alföldnek nyugalmát

Megtöri, megfosztva tőle a vihar utáni vágyát.

A fák már végre hosszú, tarka, cifra ruhát öltöttek,

S most a szél fagyos nagy kezeivel széttépázza őket,

A madárkák megszólaltatják aranyos kis lantjukat,

De a szél messze fújva elnyomja a víg nótáikat,

A vizek mutatják égről-földről alkotott képüket,

Ám koszos rongyával szétkeni a pompás festményüket.

A lelkemnek zavarban hánykolódó látszata hát ez,

Melyben az eltévelyedett élet nyugalmat nem szerez,

Hisz nem rég feltörő érzelmeknek tüzéből kiáltott,

S csak egy biztos menedékre s édes kegyelemre vágyott,

Mikor a holdnak s apró csillagnak fénye is elinalt,

S e szépséges vágynak kedves oldala számomra kihalt,

S maradt helyette a gyötrelmes apró világ szívemben,

S az talán nem is reménykedhetett semmilyen reményben.

S most, mikor már lelkemnek világát béke tavaszának

Nyugalmat sugárzó, simogató hangjai szólanak,

Újra e ádáz, kecsegtető szellem szívem ajtaját

Kopogtatva, vígat nótázva kéri bebocsátását.

S vajon most ezúttal az öröm rózsáit szánja nékem,

Vagy csak újra tomboló vihart akar játszani vélem,

Hol én egymagam vagyok az elnyomott, halandó élet,

Míg ő a minden örömöt porrá zúzó istenséget

Választja szerepének, s könnyeimnek medrében fürdik,

Míg eme tomboló kínt látva hangosan felnevetik?

Vagy hamis szépnek ábrándjába kívánjak menekülni,

S boldogtalanul képzelt boldogságban akarjak élni,

Hogy szívemet hamisan fénylő kincsekkel gyógyítgassam,

S bízva abban, hogy ebben örök nyaram megtalálhassam?

Author: Kazup-Nagy Máté

Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!