4 perc
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Hirtelen elhomályosodik minden. Mintha kiesne tér és idő, nem hallok semmit. Először zuhanok aztán lebegek. Vagy talán fordítva? Magam se tudom. Olyan, mint egy álom, amiből szeretnék felébredni, nem megy.
Aztán egy fehér fényt látok megyek a fény felé. Majd egy mezőt látok és egy kezet, ami simogat. Érzem, hogy melegség járja át a testem és a lelkem.
Aztán megint fény. Majd sok százezer alak, de nem látom őket pontosan, homályos minden.
Nem tiszta. Érzem, hogy fáj a fejem. Érzem, hogy valami nem stimmel, de nem tudom mi az.
A fénnyel akartam lenni, eggyé válni vele. Érezni akartam azt a semmihez sem fogható érzést, de valami húzott lefelé.
4 perc-mondta az orvos.
Nem értettem? Mi 4 perc? Miről beszél?
Eddig volt a klinikai halál állapotába. Összezuhantam. Mi? Meghaltam? Majd visszajöttem?
Ezt, hogy? Ők sem tudják. De 4 percig nem voltam életben.
Féltem, nem mertem elaludni. Féltem, hogy megint meghalok és nem jövök vissza. Altatót adtak nekem.
Akkor már tiszta volt a fejem, nem fájt, nem láttam semmit. Sötét volt minden. Nem volt fény. Hideg és komor volt minden.
Aztán aludni akartam, egyfolytában. Hiányzott a fény, a melegség. A lebegés vagy a zuhanás?
Néha még most is, ha felébredek egy álomból érzem mintha valaki simogatna.
Az ölelő (k) keze.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
