Dalnok
Én mindig igazat mondtam
Sose hazudtam
De most más szelek fújnak
Más dal kell
Hazug és álnok
Bűntől véres
Én mindig igazat mondtam
Rab láncot el tépve
De mégis maradva
Senki földjén
Egyedül a néppel
Egyedül a kínnal
Én mindig igazat mondtam
Sose hazudtam
Hisz hazug-e ének kellő szóval dalol e télnek?
Hisz hazug-e a szerelem mely több sebből vérzett?
Én nem tudom, nem tudhatom.
Hogy másnak-e tájék mit jelent írta le anno a nagy költő, de már ő sincs, hogy szóljon.
Hogy igazat mondjon.
Sokan nem is ismerik már, hisz neve is homályba vész.
Mit tanok szerint a padok között, mit a birkák épp diktál le a nagy testvér.
És ők csak írják, írják, tele írják a lapokat.
Hazugság foltjai díszelegnek ott rajta.
De hol van már a Talpra Magyar?
Hol vannak régi idők dalnokai?
Hol vannak a nagy költők?
Kik mindig csak az igazat mondták?
S lelkük már porhüvelyes sírban nyugszik.
Mond ők már hol vannak?
Mind elvesztek a múlt homályos ködébe burkolva.
De én még itt vagyok.
Én mindig igazat mondtam.
Sose hazudtam.
Magyar Kultúra Napjára
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.