Ha…


olvasva egy verset,
figyelek a hangra,
mi megszólal bennem.
figyelek, hogy belül
milyen érzés ébred...

làgy, kellemes szellő,
netalántán vízpart?
hegyek felé nézek,
jön-e bennem visszhang?
visszhangzik-e bennem
belőle valami?, valami,
amit "legbelül hallani",
s ha hallom ezt a hangot,
csak hagyom, hadd szóljon?
várom, teljen idő?
hegy leomoljon?
vagy csendben leülök,
hallgatom a mélyét,
átkarol vagy széttép?
hagyom, nem is kérdés...


csendben leülök,
átveszem az érzést,
ha lelkemmel rezonál:
nincs bennem több kérdés.






illusztráció: Pixabay

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

2
Megosztás
Megosztás

10 Responses

  1. Kedves Zoé!

    Nagyon megörültem, hogy megláttam a neved. Tetszéssel olvastam soraid, különösen a befejező rész fogott meg.

    „csendben leülök,
    átveszem az érzést,
    ha lelkemmel rezonál:
    nincs bennem több kérdés.”

    Egyetértéssel, tetszéssel és szeretettel: Rita

    1. Nagyon köszönöm, kedves Rita, értő soraidat. Örülök, hogy mindig örömmel olvasol nálam.
      Én is mindig szívesen olvaslak Téged: kedvelem őszinteséged.
      Szeretettel: Zoé

  2. Kedves Zoé!

    Igen, az a jó, hogy kölcsönös. A legtöbben csak magukra kíváncsiak. Engem viszont érdekelnek mások gondolatai is, melyeket versbe vagy prózába illeszt bele, vagy rejt el azokban.

    Szeretettel: Rita

    1. Így van, kedves Rita. Az írás és olvasás váltakozása a szellemi áramlás. Történik valami a lelkünkben, gondolatainkban. Az írás adás, az olvasás elfogadás. Az, hogy mennyire tudunk azonosulni vele/kell-e vele azonosulnunk, az tőlünk függ. Számomra nem az azonosulás a lényeg, inkább az a fontos, hogy találok-e olyan meglátást, kifejezésmódot, kinyilatkoztatást, amely elindít bennem valamit vagy amely a gondolatvilágomhoz közel áll/köze van.
      Szeretettel, Zoé

  3. kedves Zoé és Rita,

    érdeklődéssel olvasom beszélgetéseteket.
    szerintem az, aki ír, az a saját nyelvén beszél, az, aki olvas, az a saját nyelvén ért. azok, akik képesek nyitottnak lenni, többnyire azok képesek kiadni és/vagy befogadni a másik nyelvén érzéseket, gondolatokat.
    de létezik egy harmadik lehetőség is, az pedig az interpretálás: egy harmadiktól hallani azt a szót, amit egy másik valaki küld, és úgy befogadni (vagy elutasítani) azt. igen, ez az előadóművészet: a köztes nyelv az író/szerző/alkotó és az olvasó/hallgató/néző között.
    nehéz feladat. nekem például nemigen sikerült: így lettek a mesék helyett a „Papa, igazmesét mondjál” történetek, mostanában pedig az „igazverset írjál” késztetés…

    Gábor

    1. Kedves Gábor,

      igen, nagyon nagy szerepe van az interpretációnak, hogy azáltal jusson el hozzánk közvetítetten, akár új megvilágításban a mondanivaló. Az előadóművész a saját egyéniségén keresztül átszűrve/átdolgozva közvetít, amely ugyancsak lehetőség újabb látásmódok kialakítására, egyedi/emelkedett/művészi alkotások megtapasztalására. /vers-zene, vers-zene-tánc, vers-tánc stb./

      Gyönyörű példája a fentieknek: 2023. év elején volt szerencsém, Neumann Balázs: Szavaknál több /Neumann Balázs Trió/ nagy érzékenységgel megalkotott és előadott performanszához.
      Neumann Balázs jazz-zongoraművész-zeneszerző költőóriások verseihez komponált zenét.
      Az esten előbb elhangzott az illető zenedarabhoz tartozó vers (a prózai rész Tóth Sándor színművész előadásában), majd azt követte a zene (Neumann Balázs Trió) a verssel, amelyben a ves már mint dalszöveg volt jelen (meghívott zenészek, énekes vendégművészek tolmácsolásában).
      A zeneszerző szerint: „A versekre írt zenéim alkalmazott művészetként jelennek meg, tehát semmiképpen sem lehet pusztán zeneszerzői ambíciók kibontakozása, mindinkább a vers tisztelete ihlette munka, mély alázattal.”
      Neumann Balázs nyerte a 2022-es Versünnep fődíját az Éjféli fürdés című Pilinszky János versre komponált darabjával.

      A művész gondolatai: https://www.youtube.com/watch?v=6Fs6FjsKYJc

      üdvözlettel, Zoé

  4. Kedves Zoé!

    Igen, talán nem is mindig az azonosulás a lényeg – bár az is jó, ha sikerül – hanem, hogy pluszt adjon, olyan új látást, amit eddig nem fedeztem fel. Sokat veszítenek azok, akik nem kiváncsiak másokra, mert saját magukat fosztják meg attól az élménytől, ami gazdagítaná őket.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita, szavaiddal: „pluszt adjon, olyan új látást, amit eddig nem fedeztem fel.” A látókör bővülésével, mind a gondolkodás perspektívája, mind az értés/megértés is tágul/fejlődik és ez az, ami gazdagít.
      Szeretettel: Zoé

Hozzászólás a(z) Adorján L. Zoé bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban március A paneltömb szikáran magasodott a játszótér fölé, mint egy mereven sötét takaró, amit valaki a lélegző világra terített. A napfény

Teljes bejegyzés »
Prózák
Petes H. László

Képzelt égi traccs

részlet.   Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam

Teljes bejegyzés »

CICUSKÁMHOZ ( munkaváltozat ) Ezüstszürke bársony bundád fogta meg először szívem hatalmas két gombszemedbe később engedtél csak néznem azt hiszem hogy megsejtetted nem döntöttem még

Teljes bejegyzés »

A város csendje

Kanizsa belvárosában járok. Üresek az úton a sávok: a hangos autók távol, nincs semmi az utca zajából. A madárcsicsergést hallgatom. Gyorsan elteszem a mobilom. Hívogat

Teljes bejegyzés »