Ha…


olvasva egy verset,
figyelek a hangra,
mi megszólal bennem.
figyelek, hogy belül
milyen érzés ébred...

làgy, kellemes szellő,
netalántán vízpart?
hegyek felé nézek,
jön-e bennem visszhang?
visszhangzik-e bennem
belőle valami?, valami,
amit "legbelül hallani",
s ha hallom ezt a hangot,
csak hagyom, hadd szóljon?
várom, teljen idő?
hegy leomoljon?
vagy csendben leülök,
hallgatom a mélyét,
átkarol vagy széttép?
hagyom, nem is kérdés...


csendben leülök,
átveszem az érzést,
ha lelkemmel rezonál:
nincs bennem több kérdés.






illusztráció: Pixabay

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

2
Megosztás
Megosztás

10 Responses

  1. Kedves Zoé!

    Nagyon megörültem, hogy megláttam a neved. Tetszéssel olvastam soraid, különösen a befejező rész fogott meg.

    „csendben leülök,
    átveszem az érzést,
    ha lelkemmel rezonál:
    nincs bennem több kérdés.”

    Egyetértéssel, tetszéssel és szeretettel: Rita

    1. Nagyon köszönöm, kedves Rita, értő soraidat. Örülök, hogy mindig örömmel olvasol nálam.
      Én is mindig szívesen olvaslak Téged: kedvelem őszinteséged.
      Szeretettel: Zoé

  2. Kedves Zoé!

    Igen, az a jó, hogy kölcsönös. A legtöbben csak magukra kíváncsiak. Engem viszont érdekelnek mások gondolatai is, melyeket versbe vagy prózába illeszt bele, vagy rejt el azokban.

    Szeretettel: Rita

    1. Így van, kedves Rita. Az írás és olvasás váltakozása a szellemi áramlás. Történik valami a lelkünkben, gondolatainkban. Az írás adás, az olvasás elfogadás. Az, hogy mennyire tudunk azonosulni vele/kell-e vele azonosulnunk, az tőlünk függ. Számomra nem az azonosulás a lényeg, inkább az a fontos, hogy találok-e olyan meglátást, kifejezésmódot, kinyilatkoztatást, amely elindít bennem valamit vagy amely a gondolatvilágomhoz közel áll/köze van.
      Szeretettel, Zoé

  3. kedves Zoé és Rita,

    érdeklődéssel olvasom beszélgetéseteket.
    szerintem az, aki ír, az a saját nyelvén beszél, az, aki olvas, az a saját nyelvén ért. azok, akik képesek nyitottnak lenni, többnyire azok képesek kiadni és/vagy befogadni a másik nyelvén érzéseket, gondolatokat.
    de létezik egy harmadik lehetőség is, az pedig az interpretálás: egy harmadiktól hallani azt a szót, amit egy másik valaki küld, és úgy befogadni (vagy elutasítani) azt. igen, ez az előadóművészet: a köztes nyelv az író/szerző/alkotó és az olvasó/hallgató/néző között.
    nehéz feladat. nekem például nemigen sikerült: így lettek a mesék helyett a „Papa, igazmesét mondjál” történetek, mostanában pedig az „igazverset írjál” késztetés…

    Gábor

    1. Kedves Gábor,

      igen, nagyon nagy szerepe van az interpretációnak, hogy azáltal jusson el hozzánk közvetítetten, akár új megvilágításban a mondanivaló. Az előadóművész a saját egyéniségén keresztül átszűrve/átdolgozva közvetít, amely ugyancsak lehetőség újabb látásmódok kialakítására, egyedi/emelkedett/művészi alkotások megtapasztalására. /vers-zene, vers-zene-tánc, vers-tánc stb./

      Gyönyörű példája a fentieknek: 2023. év elején volt szerencsém, Neumann Balázs: Szavaknál több /Neumann Balázs Trió/ nagy érzékenységgel megalkotott és előadott performanszához.
      Neumann Balázs jazz-zongoraművész-zeneszerző költőóriások verseihez komponált zenét.
      Az esten előbb elhangzott az illető zenedarabhoz tartozó vers (a prózai rész Tóth Sándor színművész előadásában), majd azt követte a zene (Neumann Balázs Trió) a verssel, amelyben a ves már mint dalszöveg volt jelen (meghívott zenészek, énekes vendégművészek tolmácsolásában).
      A zeneszerző szerint: „A versekre írt zenéim alkalmazott művészetként jelennek meg, tehát semmiképpen sem lehet pusztán zeneszerzői ambíciók kibontakozása, mindinkább a vers tisztelete ihlette munka, mély alázattal.”
      Neumann Balázs nyerte a 2022-es Versünnep fődíját az Éjféli fürdés című Pilinszky János versre komponált darabjával.

      A művész gondolatai: https://www.youtube.com/watch?v=6Fs6FjsKYJc

      üdvözlettel, Zoé

  4. Kedves Zoé!

    Igen, talán nem is mindig az azonosulás a lényeg – bár az is jó, ha sikerül – hanem, hogy pluszt adjon, olyan új látást, amit eddig nem fedeztem fel. Sokat veszítenek azok, akik nem kiváncsiak másokra, mert saját magukat fosztják meg attól az élménytől, ami gazdagítaná őket.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita, szavaiddal: „pluszt adjon, olyan új látást, amit eddig nem fedeztem fel.” A látókör bővülésével, mind a gondolkodás perspektívája, mind az értés/megértés is tágul/fejlődik és ez az, ami gazdagít.
      Szeretettel: Zoé

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Vágyak és viszonyok

   Vágyak és viszonyok   Mindenkinek van egy álma az, hogy egyszer majd megtalálja, a kedvesét.   Repülünk a nagyvilágban,  a kék felhők szárnyán megcsillan

Teljes bejegyzés »

Születés

   Születés     Egy anya, egy kisded: e világon a legszebb világ.   Egy színes fényképen anyám meg én és a születés.   Az

Teljes bejegyzés »

Minden szóban gyönyör

  Minden szóban gyönyör   Én babám, kedvesem és szépségem, a sok szó igaz.   Itt veled, tubicám,  szerelmem, én megláttam a fényt.   Egy

Teljes bejegyzés »

Kedves Naplóm!

„Kedves Naplóm! Lassan egy éve, hogy újra én irányítok. A bestia sokszor megpróbált kitörni, de szerencsére elég jól el volt zárva, kénytelen volt benn maradni

Teljes bejegyzés »

Ami köztünk maradt

    Volt néhány pillanatunk, Ami végül úgy alakult, Hogy csak a miénk marad. Igen, amiért elhagytalak.   Sajnálom az egészet, A be nem tartott

Teljes bejegyzés »