Nincsen apám se anyám.
Tolvajok társasága, vad zúgás.
Duna sodrása, mosás.
Oh Attila. Ha élnél most mit írnál?
Nincsen apám se anyám-sose felejt a hazám.
Nálad nagyobb költőt én nem ismerek, az összes versed, mint egy gyermek szól hozzám.
32 éves lettem én helyett 41 és még mindig havi kétszáz sosem telt.
Horger Antal is már a sírban-de Szeged sosem felejt.
Képzeld sok minden viseli nevedet, szobrok és középületek.
Oh Attila. Ha élnél most mit szólnál hozzá?
Klárisok a nyakamba és Altató a dallamban.
Villamos alszik, Balázs szobra játszik.
A víz felszínén, gömböket fújva.
Nincsen apám se anyám.
Se istenem se hazám.
Se bölcsőm se szemfedőm.
Se csókom, se szeretőm.
Köszönöm neked e csodálatos sorokat.
Emléked őrzik e falak.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.