A fogpiszkáló
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Ültünk az asztalnál. Tikkadt hőség volt, 40 fok és az előrejelzés szerint még ez mehet feljebb is. A légkondi elromlott így már két napja szenvedtünk a lakásba. Épp a Vasárnapi ebédet ettük, amikor a fogán akadt egy húscafat. Előbb kézzel majd fogpiszkálóval próbálta kiszedni a cafatot a fogai közül. A fogpiszkáló viszont máshogy gondolta. Mert előbb a szájába fúrt egy lyukat, kicsit később pedig a két szemébe. Mindent elöntött a vér, soha életembe nem láttam ennyi vért. Ő meg hanyatt feküdt, a fogpiszkáló által. A döbbenettől először azt se tudtam, hogy az átélt dolog valóságos-e? Aztán láttam az élettelen testét ott feküdni a vér áztatta padlón és a kezében a fogpiszkáló mosolygot.
Mintha tudta volna, hogy hatalma van felettünk. Féltünk tőle ugyanis nem akartunk a következő áldozatai lenni. Fogpiszkálónak tetszett ez az új felűállás, most végre ő parancsolhatott felettünk emberek felett. Undorítóbbnál undorítóbb dolgokat kért tőlünk és aki nem engedelmeskedett neki abba belefúrt és az illető ott rögtön meghalt.
A városi tanácsból sorra hullottak ki az emberek. A fogpiszkáló ugyanis mintha minden egyes halál esett után egyre nagyobb és nagyobb lett volna. A helyi tanács segítséget kért a különböző szervezeti egységektől, de hiába a fogpiszkáló ereje és hatalma egyre csak nőtt.
Az egész várost az őrületbe kergette. Emberek lógtak a villanypóznánk kicsavarva, az asszonyok a tűzhelyen voltak odaszögelve, az autók kerekeit kilyukasztotta. Senki sem tudott elszabadulni, elmenekülni előle. Tudtuk már, hogy mi vár ránk. A rettegés órái napokba csaptak át, várni az elkerülhetetlent. Valaki imádkozott, valaki sírt és volt olyan is, aki pszichopata lett. Az állatok véréből evett, elásta tetemüket az erdőben. Majd kezeivel megpróbálta megfojtani a fogpiszkálót. Az a ceruza segítségével mindenhol lyukat vágott a testében.
A rajzszög is életet kapott a fogpiszkálótól így már hármat tudtak tovább élni a város lakói felett. Az égbolt fekete lett és az is maradt, a várost elkerülték a madarak, a patak vize elapadt, kiszáradt a folyó, aszály volt mindenhol. A kecskék hátrafelé mentek, a lépteikkel a még megmaradt folyóbba gázolva haltak meg.
Valaki a Bibliából olvasott fel, eljött az ördög-mondta és valóban kezdtem úgy érezni, hogy maga az igazi gonosz jött el hozzánk a fogpiszkáló képébe. A napok hónapokba csaptak át és a város némán rettegett. Nem tudtuk mi várhat még ránk?
Aztán egy napon egy hatalmas ember jött egy hatalmas fejszével és elkezdte a fogpiszkáló nyirbálni. Minden este jobban és hangosabban lehetett hallani a fogpiszkálót. Nem tudott elmenekülni a fejsze elől és a társai a ceruza és a rajzszeg pedig menekült. Ott hagyták magára a fogpiszkálót meghalni. A mai napig rettegnek a fogpiszkáló bosszújától. Viszont a városba soha többé nem jöttek vissza.
A fejszés ember a fogpiszkáló maradványaiból hasábokat csinált, utakat és hidakat épített, valahányszor átmegyünk rajta hallani a fogpiszkáló csikorgását.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
