A fiú az erkélyről.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Reggelente szoktam őt látni, ahogy kint az erkélyén ül és szívja a cigijét. A cigi füstje pedig szál az ablakon át. A fején fülhallgató van és mélabúsan néz ki az új virradó reggel elé.
A fiú az erkélyről.
Aki borostás és kutyája van. Szoktam látni, ahogy sétálni mennek a kutyával. A kutya amolyan keverék vizsla szerű. Néha köszönni is szoktunk egymásnak. Nemrég költözött ide, az új társasházba.
Nem, nem ismerem. Csak látni szoktam. Reggelenként, kint ül az erkélyen. Minden reggel, pedig már hideg van. Kabát nincs rajta.
Biztos magányos, szegény. Nem jár hozzá senki. Én legalább is nem látok nála vendéget. Igen van egy kutyája, szedi fel a szemetet utána. Rendesnek tűnik, nincs vele gond. A lakbért határidőre fizeti.
Az utcán megy, várakozik, hogy zöld legyen a lámpa, véletlenül meglát engem. A tekintetünk összeér, rám integet. Tehát már ismert, tudja, hogy szoktam őt látni.
A lámpa hirtelen vált ő és a kutya elindul a zebrán. Vagyis indulna, ha lenne lába.
Mert a fiú, az erkélyről, akit reggelente szoktam látni cigivel a szájában, fülén a fülhallgatóval, kutyát sétáltatva tolókocsiban ül.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
