A szellem.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A nagy szoba ajtóját évek óta nem nyitotta ki senki, pedig több száz kép, festmény volt a szoba mögött mégsem mertek benyitni, mert az alagsortól kezdve mindenki félt belépni oda. Azt mondták ott egy szellem él.
Igaz látni nem látták még, de hallották és néha érezték jelenlétét. Főleg az éjszaka portás figyelt fel néha éjszakánként furcsa zajra. Olyan volt mondta sokszor, mintha valaki sírna.
Talán sírt is nem tudni, mert néha beázott a tetőtér, holott a tetőt új volt és az ács többszőr kijött megnézni, de nem értette ő se miért ázik be. Kereste a repedéseket a falban, de sehol semmi.
Biztos a szellem láthatatlan könnyei. Az ott dolgozók és az oda tévedők is féltek bemenni így egy idő után lezárták az nagy szobát.
Aztán egyszer látogatók jöttek egy nagy gyerekzsivaj töltötte meg az épületet, kirándulásból jöttek haza és még megálltak itt az épületben.
Az egyik kislány valahogy felment a nagy ajtós szobába és kinyitotta az ajtót, de ő is csak a képeket látta. A kislányt mindenhol keresték, mire megtalálták már majdnem este volt. Szerencsére nem esett baja.
A szelem azóta nem sír, mert a kislány megvigasztalta.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
