A szüreti bál

A szüreti bál

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Helyszín: Baranya vármegye, napjainkban

Szereplők:

Apa

Anya

Tamás a fiú

Kati lány

Endre a szüreti mulatság felelőse

Apa: „Holnap szüret. Tamás hazajön rá?”

Anya: „Nekem azt mondta, hogy nem tudja még. Nagyon elfoglalt, most van az utolsó éve az Egyetemen”.

Apa: „igen a tanulás fontos, mindig mondtam neki. De azért remélem hazajön, hisz mégis csak szüret.”

Anya: „Remélem én is”.

Kopognak.

Anya: „Megyek megnézem”.

Kicsit később: „Endre az, hozzád jött”.

Apa: „Endrém, hogy-smint? „

Endre: „Én csak hoztam egy jó kis kostolót, a holnapi bálon is ezt isszuk, megiszol velem komám egy kupicával?”

Apa: „Meg hát”.

Isten -isten, egészség.

Anya: „Endrével menjetek csak be a konyhába ott igyatok, kint van még egy kis mákos rétes is, én meg befejezem ezt a varrást.”

Apa és Endre konyhába bemegy, anya kint varr.

Ismét csengetnek. Anya kimegy.

Anya „Tamás? Tamáskám!”

Tamás: „Szerbusz anya”.

Két szereplő hosszan átöleli egymást.

Kicsit később Tamás megszólal: „ Anyu én csak hazajöttem, nem maradok sokáig, van egy dolog, amiről beszélni szeretnék veled és apával.”

Anya: „De holnap lesz a bál, annyira vártuk apáddal, hogy haza gyere. Nem ér rá holnapig?”

Tamás: „Én nem maradok itt a bálig, elmegyek”.

Anya: „El mész? De hiszen csak most jöttél. Apád és Endre kint vannak a konyhába épp bort isznak, be szóluk nekik is”.

Tamás: „Anya hagyd, ez nem tartozik Endre bácsira.”

A háttérben a konyha látszik amint apa és Endre jót nevetnek valamin, már egy újabb üveg bor kerül elő.

Ismét csöngetnek.

Anya gyorsan kimegy, Kati az.

Kati mikor belép meglátja Tamást-gyerekkori szerelmét, lesüti a szemét.

Kati: „Elnézést a zavarásért, én csak a fodros ruhámért jöttem, azt tetszett mondani, hogy elkészül vele mára, holnap fel kell húznom a bálra.

Anya: „Persze Katikám, itt van a ruha. Tamás nem is köszönsz Katikának?”

Tamás szintén zavarban, anya értetlenül áll és nézz hol Katira, hol Tamásra.

Nyílik a konyhaajtó. Kilép Endre és Apa, mind a ketten részegek.

Apu meglátja fiát, átöleli, Tamás viszont nem igazán viszonozza azt.

Apa: „Nem is tudtam, hogy eljössz, na fiam, kicsit beszélgettünk Endrével, ha már így történt Endre holnap a szüreti bálon feleség keres neked, Katika már jegyben jár így ő már nem jöhet szóba, de ne aggódj fiam, lesz ott még lány.

Tamás, halkan, de érthetően: „Én nem maradok holnapig, elutazom”.

Apa döbbenten áll: „Elutazol? Hová? Mi lesz Egyetemmel?”

Tamás: „Keletre, kirúgtak az Egyetemről”.

Döbbent néma csend, Kati most a padlót nézi, anya Tamást nézi.

Apa szólal meg: „Hogy mit mondtál? Kirúgtak az Egyetemről? Most csak viccelsz fiam”.

Tamás: „Nem apa és ma már megyek is tovább, csak utoljára el akartam köszönni tőletek. Kati neked gratulálok az eljegyzéshez. És apa nem kell feleség, már van párom”.

Apa: „Van párod? És ő hol van? Mikor mutatod be?”

Anya egyre zavarosabban néz fiára.

Tamás: „Őt nem mutatom be nektek soha”.

Apa nem érti, a pia kicsit dolgozik benne, össze van zavarodva.

Apa: „Nem értem Fiam. Elmész Keletre, otthagyod az Egyetemet és még a párodat se mutatod be. Azt se tudjuk anyáddal, hogy mi van fent veled a nagy városba és akkor beállítasz így szüret előtt és ezt közlöd. Azért, ha majd lesz esküvő vagy unoka csak megtudjuk anyáddal, ugye”?

Tamás: „Apa nem lesz se esküvő, se unoka. Én ugyanis meleg vagyok”.

A szobába döbbent csend, Endre úgy tesz mintha ott se lenne, Kati vélhetően tudod róla, nézi a padlót. A távolban anya sír, de csak hallkan, hogy véletlenül se lássa meg senki, Apa pedig azt se tudja mit csináljon.

Tamás az ajtó felé közelít és mielőtt kimenne rajta megcsókolja édesanyja homlokát és csak ennyit mond: „Szeretlek anya és sajnálom.”

Vége