Démon.
Egyed-Husti Boglárka
Hatalmas kéményéből egyre jobban csaptak fel a lángok. A lángok, amik sírtak. Emberi hangoknak tűntek, folytatgatott a tűz melege és a hangok sírása.
„Mi ez a hang?” -kérdeztem
„Az elkárhozott lelkek hangja” -válaszolta.
„Az én lelkem is ide fogok kerülni?” -kérdeztem vissza.
Erre a kérdésemre a démon nem válaszolt.
Egyszerűen nem tudtam szabadulni a nagy kémény látványától. A lángok egyre nagyobbak voltak, éreztem mindjárt elégek benne. A meleg kicsapódott a testemre és már nem tudtam eldönteni, hogy halott vagyok vagy még életben tart egy ideig a démon.
A lelkek hangja pedig egyre jobban sírt.
„Nem tudtak megszabadulni a sok bűntől, amit életük során elkövettek ezért most itt vergődnek ebben a tűzben” -mondta a démon kimért, higgadt hangján.
Próbáltam volna ránézni, de arctalan alak nem mozdult.
Már azt se fogtam fel, hogy egyáltalán beszél-e hozzám?
Teljesen elvesztem a tűzben rejlő hangok között.
Elkárhozott lélek lettem én is.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
Egy válasz
Hazudik a démon, nem szabad hinni neki.
Érdeklődéssel olvastam újabb rövid, de velős gondolataid.
Szeretettel: Rita