Forró napok
Unott svábbogár lassan lábat emelget.
Napsütötte aszfalt ontja a meleget.
Boldog, boldogtalan ráérősen menetel.
Fáradt szellő szárít arcon cseppeket.
Nyári izzó nap kontinens felett trónol.
Élőlények zöme vizet gyűjt, spórol.
Kietlen vidék üres tekintettel pózol.
Pergő homok száraz egeknek hódol.
Micsoda mély hit kell útra kelni,
Vak bátorsággal Istent keresni?
Hol az árnyék is portól szürkül.
Az ember, életvize nélkül megőszül.
Felemelt szívvel ébred, az égre néz.
Lassan, de biztosan érzi, hogy még él.
Minden ellene, nincs is józan esély.
Mosollyal indul arcán, hallva a zenét.
Belső hang vezeti jövőbe, követi a dalt.
Lelkéből fakadó, ősi erő, szüleitől fogant.
Felismeri, nincs hőség, nincs puszta.
Csak a cél van, az útnak nincs hossza.
2025.06.06
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
