Lelket simogató csend…
Egy időre megszűnik ,
oly sok minden…
A csenddel megszületik egy
hirtelen pillanat,
amely elfeledteti a
felgyülemlő
gondokat…
Óh! Én úgy magamhoz
láncolnálak…,
Te léleksimogató
perc töredék!
De téged csak úgy
megragadni,
Hát… nem igazán
tudlak…!
De mégis megpróbállak
csak egy percre,
magamhoz láncolni…
és úgy áldani, ezt
a pillanatot!
Miképpen egy anya,
aki világra hozva a gyermekét,
áldja,azt a napot!
Hát kérlek! Hogy nyugtass meg
akkor engem!
És cirógasd egy picit,
a szeretetre éhes lelkem…!
Ne siess! Maradj egy kicsit még
velem!
Hozd vissza megint kérlek…
az elmulasztott kedvem!
Hiszen… Te olyan
kellemes tudsz lenni!
És… kedves is vagy
számomra,
ezért kérlek , hogy hadd
zárjalak be
csak egy pillanatra…
a lelkemnek a kapujába!
Persze… ha csak akarod!
Hiszen tudom,
hogy mindjárt
útnak eredsz megint…,
ahogyan Te
mindig is szoktál…
a megszokottak
szerint…
Hát elengedlek akkor!
Mert érzem,
hogy ismét menni akarsz…
De ha mégis
meglátogatnál újra
megint,
remélem… hogy egy kicsikét…
már tovább maradsz…
.
Author: Farkas Pál
Farkas Pál vagyok, 1990.04.20-án születtem Budapesten. Már a tinédzser koromat megérintette a költészet. Az első versemet, 10 éves koromban vetettem papírra. Eleinte csak kellemes időtöltésnek tartottam, hogy verseket írjak, de amikor az elő hivatalos verseimnek a publikálását olvashattam, akkor megerősödött bennem az ösztönzés arra, hogy minél több vers szülessen meg a lelkemből és a szívemből. Ezúton szeretném megköszönni az irodalmi rádió szerkesztőinek, hogy lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy minél több emberrel oszthatom meg az érzelmeimnek a lelkivilágát.
2 Responses
„úgy áldani, ezt
a pillanatot!
Miképpen egy anya,
aki világra hozva a gyermekét,
áldja,azt a napot!”
Nagyon szép hasonlatott illesztettél csendre vágyakozó szép versedbe.
Szeretettel: Rita
Köszönöm!