Édes Álom
Reggeli fátyol ködbe vész a táj.
Orosháza hajnali négy.
Nézzek ki a ködbe, és mintha nem is itt lennék. Nem is tudom, hogy ébren vagyok-e, vagy csak álmodom. Az elmúlt éjszaka eseményei peregnek, mint egy film képkockái, és tudod mi lesz a vége, mégsem mész ki a mozi teremből. Szeretném megállítani.
Futok, izzadok, rettegek, fázok, vacogok. Egyszerre az összes érzés a felszínre tör a testemen keresztül és átszakad a gát. Sírok. A könnyeim eláztatják a párnát.
Felülök az első vonatra, egyedül és haza megyek.
Reggeli fátyol ködbe vész a táj.
Esztergom-kertváros hajnali négy.
Mindent összecsomagoltam. A bazilika még innen is látszik. Írásbeli vizsgám lesz cukrászati ismeretekből. Egész este ébren voltam. Szerettem volna aludni, de a recepciós hölgy összeveszett a párjával, jó hangosan. Majd kibékülve szerelmeskedtek még hangosabban. Elképzeltem én ezt hányszor csináltam. Kicsit később felültem a buszra, ami bevitt a belvárosba. Levizsgáztam.
Felülök az első vonatra, egyedül és haza megyek.
Reggeli fátyol ködbe vész a táj.
Balaton felé ülök a vonaton. Vagy ez egy másik vonat? Egy másik vagányról?
Olyan sötét van, félek. Nem akarok vele lenni. Nem akarom, hogy mellettem üljön. Félúton leszállunk a vonatról és visszaindulunk a Keleti felé. El akarok menni tőle, minél messzebbre. Ijedten nézem az utasokat hátha az egyik segít nekem.
Hívom édesanyámat, beülök az autóba és hazavisz.
Reggeli fátyol ködbe vész a táj.
Most tényleg a Balaton felé megyek. Ezt az utat már ismerem. Többszőr voltam már itt. A nap vörös sugarával víztükörben játszik a balatoni tó vízével. A kacsák és a hattyúk úszkálnak. Csend van. Végre.
Reggel felkelek és a vonaton ülök egy szál cigivel a kezemben. Nézek ki az ablakon és érzem, hogy végre szabad vagyok.
Reggeli fátyol ködbe vész a táj.
Ménesi út-Gödöllő és Keleti majd a hetes busz. Minden reggel, minden délután. Oda-vissza. Másodéves hallgató vagyok, beiratkozás. Megyek le a nagy körfolyóson. Be a mosdóba. Visszatérve nincs meg a pénztárcám. Kiraboltak. Tudtam, hogy ő volt. Letagadta volna, ha rákérdeztem volna. Még arra sem volt pénzem, hogy haza menjek. Az évfolyamtársaim adták össze a busz pénzt.
Haza megyek. Fáradt vagyok, félek, össze vagyok zavarodva. Miért lopja meg az ember az állítólagos barátnőjét?
Reggeli fátyol ködbe vész a táj.
Keleti pályaudvar. A reggeli fény áttöri a pályaudvar belső peremét és érzem, hogy mindjárt kezdődik az ébredés. Az utasok le fognak szállni és sietve haladnak tovább a metró felé. Én még egy szál cigit szeretnék elszívni. Csak nincs tűzem. Oda áll mellém. Fekete kopott farmert visel és tűzett ad. Aztán eltűnik a fátyolos ködbe.
És én felébredek az édes álmomból.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
