Ég a ház

Ég a ház.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

„Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is. Tűz, tűz. Tűz, tűz. Jaj, de messze a kanális. „

Még kisgyerekként hallottam ezt a dalt, ami azóta is végig kíséri az életem ugyanis a kishúgom egy házban égett bent.

Apám gyújtotta fel. Halottam, ahogy ropognak a falak és a kishúgom sikolyát is, ahogy apró kezeivel próbálja megérinteni a kezeimet én meg kihúzni szeretném őt.

Viszont egyikünk sem látta, hogy egy gerenda léc a húgom lábára esett. Ott égett bent a házba.

Ez volt az első esett, amikor égő házat láttam. Ez viselt meg a legjobban. Szerettem a kishúgomat. Apámat gyűlöltem. Örültem neki, hogy ő is bent égett a házba.

A második háztűz az egy buliban volt. Épp cigiztünk és valaki poénból fogta a gyújtóst mert hogy ő most begyújt és rászeretett volna pakolni a tűzre, pechére megégett a fél ház. A szülei nem voltak otthon. Mi meg fiatalok voltunk és részegek.

A harmadik tűz egy mezőn lévő elhagyatott háznál volt. Itt éltünk páran. Hajlékony és drog tanya volt. A ház falai bűzlöttek a pisi és más szipu szagtól. Tele volt grafitivel. Télen költöztünk be ide, próbáltunk anyagozni, amikor meg gyulladt a függőny.

A negyedik tűz már meg se lepett, ahogy a további házak leégése sem. Gyújtogatók voltak mindenhol akkoriban, szinte mindennapos esett volt azon a környéken.

Minden ház égésénél megbabonázva néztem a felkapó tüzet és hallottam a tűz hangjában kishúgom hangját.  Minden tűzben látom a kis kezét ahogy nyújtja felém és könyörög, hogy húzzam ki.

De végül sosem húzom ki, mert imádom a tűz erejét. Ezért is szeretek gyújtogatni.

Vége

 

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »