Erdőfürdő
Egyed-Husti Boglárka
„Itt tilos a telefon, kérlek kapcsold ki”-mondja Zsófia az erdőfürdő vezetője.
Én egy kicsit megszeppenve veszem ezt tudomásul, hiszen eredetileg itt se akartam lenni.
Mégis lekapcsolom a telefonom, bár nem igazán értem mi is ez az erdőfürdőzés.
„Egy szeánsz?” -kérdezem a barátnőmtől Anikótól, aki beregisztrált ide engem.
„Ez annál több Bogi, menj el hidd el jót fog tenni”-válaszolta.
Épp valófélben vagyok, vagyis nem is tudom miben vagyok éppen. Úgy érzem kudarcot vallottam, minden téren. Sose voltam jó tanuló, de szorgalommal és kitartással elvégeztem két főiskolát, lett 3 OKJ végzettségem és több évig dolgoztam. Szerettem dolgozni, szerettem, hogy pörgök. Szerettem a kollégáimmal ebédelni menni és szerettem mindent, ami a régi életemmel volt kapcsolatos.
Aztán férjhez mentem, lett két gyerekem, abból az egyik autista. És itt jött a változás. Talán én változtam meg, beismerem, ha így történt. Voltam pszichológusnál is, fel kellett mondanom az állasom, hogy a gyermek mellett maradjak aztán valahogy azt vettem észre, hogy eltávolodtunk egymástól a párommal.
A szerelem már elmúlt ő is más felé kezdett nézelődni és az én életembe is belépett valaki, de nem épp jókor. Vagyis nem is tudom, egyszer már össze sodort minket az élet, akkor nem sikerült. Elrontottuk vagyis nem volt mit elrontani, mert nem is küzdöttünk igazán a boldogságunkért, hiszen mind a ketten még fiatalok és érettlenek voltunk. Azt hiszem ez a jó szó, amit kerestem éretlen.
Miközben ezeken gondolkozom Zsófia rám néz és csak ennyit mond:
„Bogi kérlek koncentrál a légzésedre és csukd be a szemed”.
Próbálom azt tenni, amit mond, de a gondolataim közben őrá terelődnek viszi. Az én gyerekkori szerelmemre. Most, amikor ismét egymásra találtunk kezdtem végre ismét boldog lenni. Először magamnak se mertem beismerni, hogy jól érezem magam vele, de aztán egyre jobban és egyre többet voltunk együtt így végül beismertem önmagamnak és neki is, hogy mit is érzek. És most itt vagyok egy erdő közepén ahol erdőfürdőt veszek.
Próbálok lélegezni és egyszer csak a semmiből csöndet hallok.
Olyan mélységes csöndet, amit egyszer hallottam eddig életem során.
„Tiszta csönd”-mondja halkan Zsófia. „Koncentrál Bogi. Fognak jönni a válaszok, csak koncentrálj!”
Figyelem önmagamat valahonnan onnan fentről és látom magam, ahogy állok, csukott szemmel és az erdő, mintha megszólítana.
Egyedül érzem magam, mint egy gyerek a válaszok után kutatva. De szelíd nyugalom társamul szegődött és érzem, hogy a szél is nyugtatóan hat rám.
Nem fázom, nem félek és egyre közelebb kerülök önmagamhoz.
Érzem, hogy most Zsófia megfogja a jobb kezem és oda vezet valamihez. Még mindig csukva van a szemem.
„Öleld át a Fát”-mondja és én ösztönösen cselekszem. Hirtelen olyan érzés kerülget, mintha a Fa vissza ölelne és azt mondaná, bújj ide kicsit még közelebb hozzám én meghallgatlak, itt vagyok.
Olyan érzés ez, mikor meztelenül állsz az Úr előtt és tudod, hogy ő lát téged. Minden jóságoddal és gonoszságoddal együtt. Viszont az Úrat nem érdekli ez, ő csak Tisztának lát téged, te pedig elsírod magad, mert végre te is tisztának látod magadat. Egy Fénynek a sok Fény között.
„A lelkek tánca”-mondja Zsófia, teljesen elhalkult hangon. „Nagyon ügyes vagy Bogi, mindjárt ott vagy”-érzem a biztatást, érzem a melegséget. Érzem a Földet a lábam alatt, érzem, hogy a Fa szomjazott és, hogy tegnap esett az eső. Érzem, hogy a Fa hálás az esőért. Érzem, hogy a levelei a fejem fölött zörögnek. Érzem, hogy a Fa mintha mosolyogna. Érzem, hogy friss oxigénnel telik meg a tüdőm.
Hallom az apró hangyák léptét, a sündisznó épp most bújuk be az avarba. A kis cinke madár énekel és én még mindig lebegek a Föld és a Fa Között.
Mikor végzünk az Erdőfürdővel életemben először olyannak láttom magam, amilyenek mindig is láttak engem azok, akiket közel engedtem magamhoz: szerethetőnek.
„Rá akarok lépni a boldogság útjára”-mondom Zsófiának és ő mosolyog, mert tudja, hogy nekem sikerülni is fog.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
