Esős nap

Esős nap.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

 

A kádba épp, hogy csak beteszem a kádba jó a víz, a habfürdő már áll, a tea és a gyertya kikészítve. Egész nap esett az eső, szét ázott a ruhám, a hajam, mindenem csurom vizes lett. Reggel óta csak erre a kád meleg vízre vágytam.

Mikor végre behuppanok a hab teljesen ellep a hullámos hajam körül csillognak a buborékok. Imádom. Megiszom a teám és nézek ki a fejemből. Aztán eszembe jut egy dal, amit nemrég hallottam a rádióban dúdolni kezdem majd énekelni, kint továbbra is esik az eső.

Majd amikor már végre úgy érzem kicsit boldogabb vagyok megeszem egy magnum jégkrémet aztán tovább dúdolok. Melegség burkolja körül a testem érzem, hogy átjár.

Aztán előveszem a borotvát ideje ott is rendet tenni. Szép lassan körkörösen simára így szerettem. Miután ez is megvan kiveszem a pengét a gépből és a csupasz leborotvált kezemre teszem és tudom mi fog következni. Már vagy ezerszer csináltam, apró vágások és hegek borítják testem ismerős hegek ők, barátok lettünk az évek alatt. Néha nem is kell, hogy tudjam melyik mikor keletkezett a lényeg, hogy ott van.

Fáj, igen. Akarom, hogy fájjon. Akarom, hogy a vérem felbuzogva kicsorogjon a kezemből és le végig a csuklómon át egészen a kádig.

Az eső továbbra is esik igaz már nem kint, hanem bent a fejembe.

Szinte egész nap zuhogott, fájt is tőle mindenem.

Éreztem, hogy forogni kezd velem a szoba, a kád mintha már nem lenne olyan kellemes meleg, a gyertya már nem égne olyan romantikusan és lassan kezdem elveszíteni az egyensúlyt.

Zuhog, olyan, mint egy örvénylő tenger bent és kint is ellepi az egész szobát.

Eső után mindig derű és vidámság jön, szivárvány, de most nem jön semmi.

Vége

 

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »

Izzó parazsak

Izzó parazsokon lépdel a lábam, visszafognám, de menni akar. Égető vágyban uralkodik rajtam, szalmaláng érzés, nem diadal.   Látom az utam, napfénnyel világít, kirajzolódik gyorsan,

Teljes bejegyzés »

Acél sínek

Acél sínek vezetnek az úton, kattognak rajta a vonatkerekek. Váltani kell néha tudom, mert van út, mely sehova sem vezet.   A jó jövő megcsillan

Teljes bejegyzés »

Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »