Fiktív valóság

Fiktív valóság.

Egyed-Husti Boglárka

Hogyan írnám le a betegségem? Nem is tudom, talán egy örvényhez tudnám hasonlítani. Mint, amikor felkapja a szélviharkor a kisebb fákat és kicsavarja őket. Ilyen van az agyamba. A különböző gondolatok cikáznak benne össze-vissza. 5 percen belül a boldogságtól a sírás állapotáig kerül az ember. Hirtelen bulizni akarsz felhívsz mindenkit, majd elmegy az egésztől a kedved. Majd napokig nem beszélsz senkivel. Lehúzod a szobádba a rolót, hogy minél kevesebb fény jusson be. És elkezdsz arról fantáziálgatni, hogy megölöd magad.

Nekem kétszer majdnem sikerült is. Kétszer összecsomagoltam, bőröndbe raktam az addigi életem hamvait. Hogy a szüleimnek ezzel már ne kelljen bajlódni, felszámoltam, vagyis felégettem magam mögött mindent. Mind a kétszer gyógyszerrel próbálkoztam, aztán nem sikerült. Elmértem az adagolást. Talán ez mentett meg? Az egyik barátom, akit nem tudtam teljesen elmarni magam mellől mikor felmentem hozzá valamiért nem kérdezett semmit. Megfogta a kezem és ide hozott.

Hogy írnám le a betegségem? Depresszió nagyon tág fogalom lenne hozzá. Mikor közölték, hogy nemcsak depressziós vagyok, hanem bipoláris zavarban szenvedő akkor azt hiszem megnyugodtam, mert tudtam, hogy ez több annál, mint egy sima depresszió. Bár a bipoláris szónak a jelentésével csak most ismerkedem, de azt is kezdem megtanulni a betegségemről, hogy alatomos. Agy becsapós. Személyiség zavaros.

Hogy írnám le a betegségem? Rám nézel és nem mondod meg rólam, hogy beteg vagyok. Egy nőt látsz vörös hajjal, normális mosollyal a szemében. Egy nőt, aki albérletben él, fizeti a számlákat, eszik, iszik, alszik, vállalkozást visz. Bőröndöket és táskákat varr és készít majd adja el őket. Egy nőt látsz, aki sokak szerint sikeres, befutott elismert tervező lett.  Az agyad téged is becsap. Fiktív valóság képet mutatva rólam.

Igen talán ez a legjobb szó rá, fiktív valóság. Így jellemezném a betegségemet.

Andi, 23 éves bipoláris zavarban szenvedő beteg szavai Péterfy Sándor Utca Kórházából

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tündérrózsa

Ez egy rövidke ízelítő a készülő kisregényemből, főleg jó meglátásokat, építő jellegű kritikát keresek.   1. Egyszer volt, vagyishogy még ma is él egy ember.

Teljes bejegyzés »

Párizsi

Ennek a párizsinak halszaga van. Nem mondom, hogy kelletlenül harapok bele, de azért mégiscsak furcsa, hogy egy ilyen húsétel olyan szagot árasszon, melytől a lehető

Teljes bejegyzés »

Ha meghalok

Ha meghalok Tűzre tesztek, megégettek, Húsom az ördögnek tessék, Szökő lelkemből majd Ti is esztek, Szememre ne vessék, Hogy irigy! Íme, nesztek. Majd marad Por

Teljes bejegyzés »

Látogató

A szellem még éjjel tér be hozzám. Mint merő homály és titkos sötét, Csak én látom alakját, én hozzám jő, Ő érti a szavam, én

Teljes bejegyzés »

Szürke kő

Némán zúgó folyó partján, Kavics lennék, szürke kő. Távol minden ember ártól, Elhagyottan heverő. Elnézném a habok leplét Mit e vidék csendje sző, Közelebb is

Teljes bejegyzés »

Lélekvár

Fent, a sivár észak csúcsán, Vár áll, szürkén, vadon, csúnyán. Ablakából hold sarlója Fényét veti le a porba. Fényét furcsa árnyak nézik, Körül állják, úgy

Teljes bejegyzés »