Főnök Úr
Egyed-Husti Boglárka novellája
Józsit mindenki ismeri és szereti. Övé a kerületben található egyik Patika. Mindig kedves és figyelmes a vásárlókhoz. Évek óta mi is hozzá járunk, mivel ő mindig tudja melyik gyógyszert vegyük meg, amelyik olcsóbb és ugyanazzal a hatóanyaggal bír. Más is megbízik a több éves szakértelmében van, hogy csak hozzá akarnak jönni a többi eladó hiába van ott. Ő Józsihoz jött a főnök úrhoz.
Először nehéz volt őt így hívnom, hiszen van rendes neve gondoltam magamba, de egy idő múlva már én is így hívtam őt. Hiszen itt tényleg ő volt a főnök. Mindent kézben tartott és mindent irányított. Hihetetlen mennyi gyógyszer volt a fejében. Sose tudtam, hogyan képes ennyi mindent megjegyezni. Minden idősnek segített. Hol vérnyomást mér, hol szemüveget igazított. Mondom mindenhez értett.
Talán egy kicsit lélekhez is mert Józsihoz bizony néha panaszkodni is jártak be a vásárlók. Nem csak a gyógyszerért. Mert közben elpanaszolták, hogy itt fáj ott fáj ilyen drága lett olyan magas és közben Józsi meg hallgatta őket és figyelt. Tisztelték is emiatt. Néha ő ajánlott orvos egy másik orvos helyett mondván az sokkal alaposabb. Néha együtt nézték át a különböző leleteket és Józsi szépen elmagyarázta melyik kifejezés mit jelent.
Józsi sose panaszkodott, hogy neki fáj a háta. Esetleg, hogy a feje, vagy, hogy nincsen jól. Tette a dolgát szép csendben. Néha reggelenként láttam futni, kint a Patak parton. Sose tudtam van-e felesége vagy gyereke. Erről sose mesélt. Mindig csak a vásárlók és a Patika volt az első.
Aztán egy napon Józsi zárás után hazament, leült az asztalhoz és nem kelt fel többé. Azonnal meghalt, mondták másnap a patika előtt. Oh istenem, most mi lesz kérdezgették többen is. Nem tudom vonta meg a vállat egyik másik vásárló.
Józsi nem szenvedett, agyvérzést kapott. Sose panaszkodott, sose bánkódott, sose ált neki kiabálni senkivel. Talán több Józsi kéne.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
