Gyufa-Szál

Gyufa-Szál

Egyed-Husti Boglárka

Körbe ülünk és mindenki kap egy darab gyufaszálat. A feladat az, hogy amíg ég a gyufa és annak szála, addig beszélhetsz magadról utána nem. Ez nagyjából 5 perc. Lemértem otthon, többszőr is. Miről beszéljek magamról 5 percig? Az egész életem 200 gyufaszálba tehetném bele akkor se érnék végére. Törtem-törtem a fejem, de nem jutottam eredményre.

Aztán megfordult valami és elkezdtem másra helyezni a fókuszt és rájöttem a gyufa szál feladat lényegére. Tömören és röviden kell elmondani azt, ami talán 200 gyufaszálba se férne bele.

Semmi érzelgőség, semmi extra, egyszerűen oda ki a csoportba. Tudtam, hogy itt titoktartás van, amit itt elmondasz az sosem kerül ki, de mégis éreztem, hogy ettől a 5 perctől megváltozik az egész csoport élete és az enyém is. Viszont én gyógyulni jöttem ide és új emberként akarok haza menni.

Így amikor rám került a sor és meggyújtották a gyufaszálát és a tűz elkezdett égni és éreztem a gyufának és a tűznek az erősségét mindent összefoglaltam abban az 5 percben.

„Megerőszakolt a volt barátom, emiatt megöltem a kisbabámat, folyamatosan vertek és hazudtak nekem én meg mindig hittem az adott embernek. Szavakkal is vertek és sok esetben hagytam, hogy azt tegyék velem, amit ma már biztos nem engednék. Viszont tudom, hogy a sors mindig kiegyenlíti a számlát és az igazság mindig kiderül.”

Leégett a gyufaszál és a terembe néma csönd lett.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  többet már tőled nem is

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »