Kalapos kert.
Egyed-Husti Boglárka
A kert tövében egy harang hintán ülök éppen nagy pipámból pöfékelve szállnak fel a füstfelhők szépen. Ez itt a Kalapos Kert áll a bejárati ajtó felett és a kertbe lépve úgy is érzem magam, mint akinek kalap ragad a fejére.
Láncokon közlekednek a pincér fiúk és nagy tányérok csörömpölésétől zajos rikácsoló társaság húzza a talap alá valót. A Kalapos kert lakóinál ez már így szokás, kis bohókásan eltáncolják éves táncukat ész megrészegülve lobbantják fel a zöld réteket.
Aztán egy kis szekrény tárul elém kis ajtóval fiolás üvegekkel igyál meg felirattal a kezembe. Az egyél meg-et már megette hód üregbe a kis koma így most ott lapul helyette a gonosz mostoha.
Mikor megiszom az üveg tartalmát nem leszek nagy viszont elindulok jobbra aztán balra majd össze vissza cikázva. Felállok egy képzeletbeli létrára annak is a legmagasabb fokára. Hirtelen megszédülök, de föld helyett egy felhőbe repülök.
A Kalapos kert így minden évben nyitva áll, várja a lakóit az ünneplőbe öltözött udvari bohócokat és cselédeket, sorra álnak és meghajolnak a treff király pedig póker arccal üdvözli alatt valóit.
Így telnek el napok-hetek-hónapok és én is a Kalapos kert lakója vagyok.
Harag virág nedűjében fürdök meg minden reggel, málnát eszem hópelyhes keksszel. Ebédre egy rántott keszeg ugrik elő képzeletbeli arany tallér hullik alá a keszeg meg kíván helyettem is hármat és lám már mindjárt zárnak.
Elérkezett a bál időszak vége a Kalapos kert is elcsendesül, bezárja nagy kapuit és az álom helyett a valóság marad hajnalig.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.