Keser édes

Keser édes

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Egyszer véletlenül cukor helyett sót raktam a süteménybe. Elég sokat. A nagyim viszont szidás helyett csak ennyit mondott: „Nem baj drágám, ez olyan keser édes, mint itt az élet”.

Azóta is sokat hallom ezt. Hogy itt élni keser édes. Mert van rossz dolog, nagyon sok, de jó is, és csak nálunk jön a Metro helyett kukac.

Ezt mindenki érti. Aki nem az nem is értheti. Nem itt született.

Sosem értettem miért akar valaki elköltözni innen. Máshol se jobb? Oké van tengerpart. Oké van homok és pálmafa, de ott is vannak rossz vagy rosszabb dolgok. A válasz mindig az volt, de az más.

Sose értettem. Nem vágytam el. Szerettem itt lenni. A panelok alját nézni, ahogy a két tömb közé besüt a negyvenfokos nap és mindenki megfullad a nyáron és nem megy a légkondi és Vasárnap délben is fúrnak.

Hogy a magyar humornak éle van és sírva nevettünk rajta. Mert tudjuk, hogy rólunk szól, minket figuráz ki. A bácsit a strandon, a biciklist, aki részegen ül fel a bringára.

Hogy csak mi vagyunk képesek minden évben nyáron felújítani a 4-6 villamos vonalát és 5 évig tart mire elkészül a Lánchíd állítólagos közbeszerzésből, persze tudjuk, hogy annak a pénznek hol a helye.

A Balaton lázat is csak mi értjük és érezzük, hogy fecskébe rohangálunk, fejeseket ugorva a stégről és egy jó sör mellett jobban csúszik a keszeg. És a nádasokban csókot váltunk vagy teljesen mást csinálunk.

A vonatozás szerelmét is csak mi ismerjük, amikor a kis hószem pehely miatt hirtelen nem indul a vonat és tudod, hogy el fogsz késni vagy amikor leszakad a felsővezeték Isaszeg és Pécel között.

Nekem ez hiányozna, nagyon. Ahogy a gyulás leves és a hortobágyi palacsinta is csak itthon van.

Mert az mind olyan keser édes.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »